Kevesen vannak a CFR szurkolói között, akik a nyolcvanas és kilencvenes években végigülték a fellegvári stadionban a szombat délelőtti B és C osztályos, családias hangulatú mecscseket, még kevesebben, akik még látták játszani a hetvenes évek élvonalbeli csapatát, Nágel Zoltánnal, Soós Árpáddal, Augustin Ţegeannal vagy Mihai Adammal. Az, hogy idén már az Internaţional Curtea de Argeş ellen is 22 ezren kíváncsiak a mérkőzésekre, a 2001 decemberében kezdődött korszak sikerességének köszönhető. Pászkány Árpád nemcsak egy sikeres futballcsapatot, hanem egy egyre jobban eladható terméket (brandet) is felépített az elmúlt nyolc és fél évben, a CFR egy jól csengő márkanév is lett Erdélyben.

Pászkány Árpád tarthatatlan tempója

A szurkolók, de a kívülállók és a riválisok is nehezen voltak képesek követni a Pászkány által diktált tempót. Még saját ütemtervét is sikerült túlszárnyalnia egy évvel, hiszen a klub megvásárlásakor még hároméves Liga 2-es szereplés után tervezte az élvonalba jutást, ehhez képest már 2004-ben feljutott, és 2005-ben már Európában vitézkedett.

Az Intertotó Kupa döntője remek lehetőség volt nemcsak a kiscsapat kategóriából való kitörésre, hanem az első nemzetközi kapcsolatok kiépítésére is. Innen vezetett egyenes út az első légiósok megvásárlásáig, a Bosman-szabály romániai életbelépésének (2007) elsőként történő tudatos kihasználásáig, a soknemzetiségű bajnokcsapat felépítéséig. A folyamatos fejlődés egyre növekvő ritmusában tucatnyi edző és száznál több játékos használódott el ez idő alatt, de az egyre nagyobb sikerek a klubvezetést igazolták.

Hétévnyi folyamatos előrelépés után tavaly torpant meg először a CFR, a bajnoki címet nem sikerült megvédeni, „csak” a kupagyőzelem jött össze. Idén már újra mindkettő, ám a megszerzés módja erősen különbözött. 2008-ban egy lehengerlő őszi idény extázisa után tartott ki végig a lendület, idén viszont egy első perctől az utolsóig tartó, felőrlő küzdelemből került ki győztesen a bordó-fehér gárda. Ilyen szoros, ennyi esélyest felvonultató bajnokság talán csak a francia Ligue 1-ben volt idén Európában, ott azonban hamarabb elhúzott a későbbi győztes.

A CFR hiába vezetett folyamatosan az őszi idény végétől, még a 22. forduló után is csak két ponttal előzte meg a hetedik Rapidot. Ezt követte azonban a végső sikert megalapozó sorozat (7 meccsen 19 pont), amelynek köszönhetően a szezon végén már befért pár botlás is. A szurkolóknak pedig nem kellett az utolsó fordulóig várni a sikerre, s végre már hazai pályán lehetett átvenni egy serleget.

A stabil védelem, a bő keret és a hazai pálya előnye

Három tényező volt igazán fontos a CFR sikerében. Az első a kiváló védelem, amely már Antonio Conceicao alatt is a Liga 1 legjobbja volt, de Andrea Mandorlini érkezésével dominánssá vált. A CFR – főleg ha előnybe került – bátran nyúlt az olaszos cattenaccióhoz, tavasszal hat bajnokit is lehúzott egymás után kapott gól nélkül.

A második tényező a keret bősége, az edző rendre 24-25 játékos közül választhatta ki kezdő 11-ét, a kispadon pedig mindig volt megoldás – a bajnokságban 7 gólt lőtt csereként beállt kolozsvári játékos. A nagy választási lehetőség miatt sérülések és eltiltások esetén sem érezte meg komolyan a hiányzókat a csapat játéka. A harmadik tényező a hazai pálya előnyének kihasználása: az előző szezonhoz hasonlóan egyedül a CFR nem kapott ki otthon az első ligában. A fellegvári stadion 2008 márciusa óta bevehetetlen vár a többi román együttes számára, miközben az összes rivális legalább kétszer vesztett hazai pályán a most véget ért szezonban.

Mandorlini taktikáját sokat bírálták a szurkolók, többnyire a gyakori egycsatáros játék miatt, de az eredmények végül őt igazolták. A CFR játékrendszere szinte hétről hétre más volt, a klasszikus 4-4-2-től kezdve egészen a Brassóban sikerrel alkalmazott 3-5-2-ig. A legtöbbször 4-1-3-2 felállásban szerepelt a csapat, amelyben a kulcsjátékos a védők előtti szűrő és az irányító posztot egyszerre betöltő Gabriel Mureşan volt.

A 2009–2010-es szezonban ismét megnőtt a román játékosok száma és fontossága is a keretben: míg egy évvel korábban csak hat, idén már 10 hazai futballista szerepelt a CFR-nél, Mureşan mellett pedig az egész csapatból a legtöbb meccsen játszó Panin, a kezdőcsapatba magát végképp beverekedő Deac és a fél év alatt házi gólkirállyá váló Bud is kiváló idényt zárt.

Nem szabad megfeledkezni a Román Kupáról sem, amelyet immár három éve nem enged ki kezéből a vasutascsapat. Már a Pászkány-korszak hajnalán, első másodosztályos idényében eljutott a legjobb nyolcig a CFR, ezzel jelezve igazán komoly szándékait. „Évente legalább egy trófea” – ez a jelszó Kolozsváron, s a kupában mindössze 5 vagy 6 meccset kell csupán nyerni a végső sikerhez. Tavaly éppen a kupagyőzelem jelentette a legmagasabb kiemelést a CFR számára az Európa Liga selejtezőiben. Ősszel pedig ismét Bajnokok Ligája-mérkőzések lesznek Kolozsváron, a Chelsea, a Bordeaux és az AS Roma után újabb európai sztárcsapatok ellen játszhat a CFR. Utóbbival nyárra már lekötött egy felkészülési meccset a csapat, remélve, hogy idén elkerülik egymást az augusztus 26-i sorsoláson.