Büszke kolozsvári a téli olimpián – Interjú Simon Ágnes sífutóval

– Néhány nap múlva az oroszországi Szocsiban elkezdődnek a 22. téli olimpiai játékok. Ön már a helyszínen tartózkodik: milyen testközelből a város, a hangulat? Beköltöztek már az olimpiai faluba?

– Három olimpiai falu is van: egy a tengerparton a korcsolyázóknak, jégkorongozóknak és más jeges sportok atlétáinak, egy hegyi falu áll az alpesisí-számokban induló sportolók rendelkezésére, és van egy úgynevezett Állóképességi falu – ebben lakunk mi, északi sízők. azaz a biatlon, a sífutás és az északi összetett versenyszámaiban induló sportolók. Nagyon új és szép minden, a szolgáltatások is tökéletesek: van itt étterem, uszoda, fitnesz- és moziterem is.

Simon Ágnes sífutó
Simon Ágnes 1974. szeptember 23-án született Kolozsváron, 2000-ben települt át Magyarországra. Először Szegeden, majd Egerben élt, 2003-ban a Bükk nyugati kapujában fekvő Felsőtárkányba költözött. Három gyermek édesanyja (12, 9, 6 évesek), öt nyelvet beszél (angol, német, svéd, román, magyar), Egerben egy cég projektvezetője. Sportolói pályafutását tájfutással kezdte, majd sítájfutóként szenior világbajnoki címet nyert 2009-ben és 2011-ben. Sífutóként a rövid és hosszú távon is gyűjtött világranglista-pontokat, a Magyar Síszövetség ezért úgy döntött, hogy neki adja a Magyarországnak járó egyetlen női kvótát, a sprintben nem versenyző Papp Ildikó helyett. Simon Ágnes pályafutása első olimpiáján vehet részt.

– Hogyan telik el egy átlagos napja Szocsiban?

– Az időeltolódás miatt kicsit később kelünk, mint szokás, azaz reggel 10 körül van a reggeli. A nap további részében pedig az edzés, az ebéd, a pihenés, majd ismét edzés, szauna, a vacsora és alvás követik egymást ebben a sorrendben...Csak néhány napja vagyok itt, alakul ez a program még.

– Tájfutóként kezdte pályafutását, majd sítájfutóként szenior világbajnoki címet nyert. Miért döntött úgy, hogy kolozsvári tájfutóból magyarországi sífutóvá válik?

– Mindkét sportot űzöm meg mindig, de a sífutás olimpiai sportág, így életem nagy álma vált valóra azáltal, hogy ebben a sportágban lettem olimpikonná. A magyar válogatottban már 2003 óta állok rajthoz biatlon- és sífutóversenyeken, három éve célirányosan készülök erre a megmérettetésre.

– Félreértéseket szült a Magyar Síszövetség kusza olimpiai kvalifikációs kiírása, emiatt megromlott a viszonya versenytársával, az olimpiáról lemaradt Papp Ildikóval. Mennyire nehezítette meg felkészülését a szövetség – egyébként elismert – hibája?

– Sajnos ez valóban kellemetlen incidens volt, és nagyon sajnálom, hogy Ildikó és támogatói így élték meg. Valóban nem volt egyértelmű a válogatási elv, de én annyit tettem csak, hogy minden lehetséges válogatóversenyen elindultam, küzdöttem és úgy tűnik, megérte!

– Visszatérve az olimpiára, melyek a célkitűzései? Vannak önmagával szemben támasztott elvárásai a konkrét helyezést illetően, vagy az olimpiai részvétel már önmagában is siker?

– A részvétel hatalmas siker, de természetesen a tisztes helytállás a cél, és az, hogy úgy érezzem a verseny után: mindent megtettem, kiadtam, küzdöttem. Hogy ez helyezésben mire lesz elég, nehéz megmondani, de bízom benne, hogy lesznek még mögöttem jó néhányan.

– Három gyermek édesanyja, sportol, ráadásul civil foglalkozása is van. Hogyan tudja összeegyeztetni ezeket a tevékenységeket?

– Nagyon sok támogatással és rengeteg akaraterővel. Hajnalban kelek, egy korai edzés, utána 8 óra munka, majd ezt követi a gyerekek logisztikázása. Aztán jöhet meg egy edzés, a közös vacsora, a fürdetés, a fektetés és némi házimunka éjfélig...

– A magyarországi háttér mellett bizonyára Erdélyből, szűkebben szülővárosából, Kolozsvárról is sok támogatást kap.

– Igen, köszönöm, hogy szurkolnak, és büszke vagyok rá, hogy képviselhetem Kolozsvárt a téli olimpián!