Berki Krisztián: tornából és magaviseletből jeles

„A viccet félretéve, mindig megvárom az utolsó gyakorlatot is, ami Londonban pont a legnagyobb riválisomé volt. Amíg nem jöttek ki a pontszámok, nem hittem, hogy nyertem, mert Smith is erős gyakorlatot mutatott be, sokat fejlődött az utóbbi időben” – mondta a lólengés negyedik magyar olimpiai bajnoka, aki Pelle István (1932), Magyar Zoltán (1976, 1980) és Borkai Zsolt (1988) után szerezte meg az aranyérmet Magyarországnak.

„A selejtező során jobban izgultam, akkor inkább kijött rajtam az olimpiai láz, de lehet, hogy jó volt, hogy ötödik eredménnyel kerültem be a fináléba, mert így ötödiknek szólítottak, míg ha a legjobbként kerülök be, akkor a végéig kell várnom, mint Louisnak. A döntőre azt beszéltük meg az edzőmmel, hogy nem készülünk semmi extrával, ugyanazt a gyakorlatot hajtom végre, mint amit az edzésen szoktam” – jelezte Berki, aki megtapsolta brit riválisa, a mögötte végzett Louis Smith gyakorlatát. „Végig drukkoltam neki is, hiszen hazai közönség előtt szerepel, ami felemelő, de ezáltal rajta volt a nagyobb nyomás. Tudom milyen ez, hiszen életem egyik legnagyobb élménye, amikor 2005-ben Debrecenben tudtam Eb-t nyerni, ráadásul a román klasszis, Marius Urzică ellen. Londonban külön öröm, hogy úgy szereztem aranyat, hogy mindenki végigvitte a gyakorlatát; szebb így győzni, mintha rontottak volna az ellenfeleim” – mondta Berki Krisztián.

„Az első napokban nagyon élveztem az olimpiát, jó volt, hogy nemcsak tornászokkal vagy körülvéve. Főleg, ahogy fokozatosan érkeztek meg a magyar delegáció tagjai, egyre jobban éreztük magunkat, de ettől függetlenül ki tudtam zárni a külvilágot, hiszen tisztában voltam vele, miért jöttem: a többiekkel bármikor máskor is tudok találkozni, de olimpiát csak most nyerhettem” – mesélt az utóbbi napokról az olimpiai, világ- és Európa-bajnoki cím birtokosa. „Ott szeretnék lenni a következő olimpián is, Rióban nyertem életem első világkupáját, úgyhogy nagyon kedves helyszín nekem. Az biztos, hogy az idén már nem teszem be a lábam az edzőterembe, pihenek, és csak jövőre kezdjük újra a munkát” – zárt a harmadik londoni magyar arany birtokosa.

Kiss Csaba, London