Atlétika: a történelem leggyorsabb győzelme

Ha a szemnek hinni lehet, akkor igen. Sőt ha a szemnek hinni lehet, akkor a történetnek koránt- sincs itt vége, hiszen a 22 éves jamaicai csodasprinter szinte erőlködés nélkül, további tartalékok megvillantásával teljesítette minden korábbinál gyorsabban a klasszikus vágtaszámot, a 2008-as pekingi olimpiai fináléban felállított világrekordján (9.69 mp) jelentőset javítva.

Némi késéssel kezdődött a döntő, mivel a női hétpróbázók hosszasan ünnepeltették magukat a közönséggel. A hangosbemondó többször is felszólította a fényképezkedő hölgyeket, hogy álljanak le, miután a sprinterek méltatlankodni kezdtek, mi több, a hivatalos bemutatásnál az amerikai Darvis Patton karóráját mutogatva jelezte a világnak, hogy ők itt semmibe vannak véve. Így aztán a hétpróbázók a súlylökés döntőjének résztvevőivel együtt engedelmes kislányokként leültek a padra, hogy 21 óra 45 perc 2 másodperckor 0,9 méteres hátszéllel elindulhasson a világ nyolc leggyorsabb embere. Nem egészen tíz másodperc múlva pedig Bolt besuhant a célba, és sokáig maga sem hitt a szemének.

De sokáig az atlétikai világtörténelem második helyére lépő amerikai Tyson Gay sem bírt megnyugodni, gesztikulálása azt üzente: nem igaz, hogy 9,71-gyel sem lehet világbajnoki aranyat nyerni.

„Ha kell, világcsúcsra is készen vagyok a győzelemért” – jelezte egy nappal korábban Gay, az egyetlen, aki elméletileg kérdésessé tehette Bolt berlini győzelmét. „Készen álltam az új világcsúcsra, és meg is futottam – hadarta több száz újságíró előtt az interjúsátor mikrofonjába hétfőn este Bolt. – Sikerült jól rajtolnom, és ez mindennél fontosabb volt. Amikor 50 méternél láttam, hogy vezetek, már tudtam, minden rendben lesz, hiszen a futás második része mindig az enyém volt.” Menetrendszerűen érkezett az újságírói kérdés is, hogy vajon milyen eredményre tartja képesnek magát.

„Korábban azt mondtam, hogy valahol 9,4-nél lehet az emberi teljesítőképesség határa. Most azt mondom, bármi lehetséges. Roppant büszke vagyok, hogy minderre képes voltam, de higgyék el, soha nem a rekorddöntés szándékával indulok el, csak a győzelem érdekel” – mondta. A biomechanikus elemzés szerint Bolt 60 és 80 méter között verte meg Gayt, e 20 méter alatt nőtt közel 2 tizedesre a kettejük közötti távolság. Pedig a visszajátszásokon mindössze azt látni, hogy miközben Gay és Powell szinte felszántja erőlködésében a kék tartánt, addig Bolt szárnyal, laza izmai működését szinte nem is látni.

A párharc a 200 méteres síkfutásban folytatódik, ahol mindkét versenyző szerepel a benevezettek között. A méltatlanul, de szinte törvényszerűen háttérbe szorult további számban egy új-zélandi és egy brit győzelem született. Női súlylökésben hiába biztatta fergetegesen kedvencét a német közönség, Nadine Kleinertnek esélye sem volt „a szám Boltja”, a hihetetlen adottságokkal rendelkező Valerie Vili ellen. Hétpróbában is volt német érdekeltség: a 800 méteres záró számban Jennifer Oeser drámai körülmények között nyert ezüstérmet.

A német versenyző 500 méterrel a vége előtt elesett, de feltápászkodva a többiek után eredt, s hatalmas hajrában a dobogó harmadik helyére szorította a lengyel Kamila Chudzikot. Akkor úgy tűnt, ennél nagyobb ovációra nem képes az Olimpiai stadion közönsége. De mint tudjuk, hátra volt még a királyszám.

A 12. atlétikai világbajnokság hétfői döntőit lapzárta után rendezték, kalapácsvetésben a magyar aranyesélyes Pars Krisztiánnal főszerepben, női hármasugrásban pedig a meglepetésember román Cristina Bujan részvételével.

Szerző: Csinta Samu, Berlin