Álmodni egy új álmot – Osváth Richárd Nagyváradon

Richárd Szatmárnémetiben született, és 2008-as balesete előtt már mérsékelt sikereket ért el vívóként. Amikor több sikertelen térdműtét, majd egy focizás közbeni esés után végképp eldőlt, nem folytathatja választott sportágát, saját bevallása szerint „kicsit depressziós” lett. A paralimpiai versenyzésre akkor még nem is gondolt, hiszen sokakhoz hasonlóan úgy vélte, hogy a kerekesszékes vívás kizárólag a bénultak és az amputáltak sportága, ő pedig, bár az egyik térdét nem tudja behajlítani, szerencsére nem kényszerült tolószékbe. Néhány éven át férfifodrászként is dolgozott, otthon fogadta a vendégeket. „Egyszer egy vendég megdicsért, azt mondta, látszik rajtam, hogy mennyire szeretem a munkámat. Közöltem vele, hogy erről szó sincs, kifejezetten utálok fodrászkodni” – mesélte Richárd a balesete utáni időszakról.

Kérdésünkre, hogy mi segített ezután továbblépni, csak annyit tudott mondani: világéletében a dolgok jó oldalát nézte, és nem siránkozott a gondok miatt. 2010-ben aztán a televízióban látott egy közvetítést kerekesszékes vívásról, innen jutott eszébe, hátha neki is menne ez a sport. „Egy álom megszűnt, álmodnom kellett egy másikat” – fogalmazott a sportoló. Mint mondja, sok álmatlan éjszakájába került, míg eldöntötte, megteszi a nagy lépést, és elutazik Budapestre, hogy elvégezzék rajta a szükséges vizsgálatokat, hiszen annak, aki paralimpiai sportágban akar versenyezni, szigorú szűrőn kell átesnie – nem mindegy ugyanis, sérülése láttán milyen kategóriába sorolják. „Megkönnyeztem. Erre vágytam egész életemben, hogy vívhassak, akárhogy is” – mondja Richárd arról a pillanatról, amikor megtudta: ő is befér a kerekesszékes vívók közé.

A vívó 2011 óta versenyez magyar színekben, mindenkivel nagyon jó kapcsolatot ápol, de ha teheti, rendszeresen hazajár. „Anyukám akkor is sír, mikor hazaérek, és akkor is, mikor elmegyek. Nem tudom már, hogy csináljam, hogy ne sírjon” – mondja Richárd, hiszen igazi barátokra nem lelt az anyaországban, barátnője viszont hozzá költözött. A paralimpikon bronzérmét is körbeadta a közönségnek, majd megígérte: 4 év múlva, Rióból hazatérve is beszámol majd sikereiről Nagyváradon.