A jó, a rossz és az igazmondó

Négy különböző stílusú csapat jutott a hölgyek Bajnokok Ligájában idén bevezetett négyes döntőbe. A dán FC Midtjylland fiatal játékosai lendületére és a gyors indításokra épített, a szezon előtt nagybevásárlást tartó, „újgazdag” Vardar Szkopje világsztárjai egyéni megoldásaira alapozott, míg a Buducsnoszt Podgorica az ellentmondást nem tűrő kemény védekezésével jutott a legjobb négy közé. A címvédő Győri Audi ETO a csoportmeccsek és a középdöntő során ugyan nem parádézott, de sokatmondó, hogy veretlenül jutott a négy közé.

Ambros Martinnak most már bármit elhihetünk

A győri sikerek kovácsa, a kispadra 2012-ben kinevezett Ambros Martin székfoglalójában azt nyilatkozta, minden meccset meg akar nyerni. Akkor még sokan legyintettek a spanyol trénerre, de amikor a tavalyi Larvik elleni döntő utolsó percében – döntetlen állásnál, az összesített eredményt nézve már biztos győztesként – elhangzott az „I want to win this game\", azaz meg akarom nyerni ezt a meccset mondat, mindenkit meggyőzött.

A mostani szezon előtt – a megváltozott lebonyolítási rendszert figyelembe véve – úgy nyilatkozott, a csapatnak nem a csoportmeccsek, és nem is februári és márciusi középdöntő alatt kell jó formában lennie, hanem májusban. Utóbbi a Buducsnoszt elleni vasárnapi fináléban nyert igazolást, hiszen a Győri Audi ETO szezonbeli legjobb mérkőzését játszva, a találkozót végig uralva nyerte meg története során második alkalommal a BL-t.

„A középdöntőben a Buducsnoszt volt a legjobb csapat szerintem, de most, amikor a legfontosabb volt, akkor a Győr nyert. Amikor a játék dominált és nem a verekedés, akkor érezni lehetett, hogy csak mi győzhetünk\" – összegzett a spanyol tréner a döntő után. A magyar bajnok a fináléban szinte tökéletes védekezést produkált, Ambros Martin taktikai érzékét pedig jól jellemzi, hogy a szezon során oly sokszor lebecsült győri szélsők remekeltek.

A világklasszisok sorát felvonultató magyar bajnok keretében ugyanis a széleken fiatal magyar játékosok szerepelnek. Januárban ráadásul Szepesi Yvett keresztszalag-szakadást szenvedett, így kényszermegoldásként Kovacsics Anikó, illetve a csapat legfiatalabb tagja, Korsós Dorina játszott a bal oldalon.

Utóbbival kapcsolatban érdekesség, hogy a Final Four előtt pénteken még elballagott a középiskolában, majd hétfőn már az érettségin volt jelenése, a tételek közül pedig akár Aranyt is választhatott. A Buducsnoszt elleni finálé után Korsós elárulta, taktikai döntés volt a szélek fokozott „használata\".

Elmondta, Ambros Martin külön felhívta arra a figyelmet, hogy a montenegrói szélsők folyamatosan kiugrálnak a hatosfalból, így nagyobb terület marad a támadóknak. A győriek fegyelmezetten hajtották végre az utasításokat, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a szélről tíz kísérletből kilenc gólt szereztek. A magyar csapat szakvezetőjének szavai a 2013-2014-es szezonban is igazolást nyertek, így ha jövőre esetleg arról beszél, hogy a következőkben két labdával játsszák a kézilabdát, talán azt is el lehet hinni neki.

A jó és a rossz összecsapása

A csapatokra két nap alatt két mérkőzés várt az új lebonyolítási rendszer miatt, ezért főként az első elődöntő finoman szólva is visszafogottra sikerült. Az FC Midtjylland ellen a Győri Audi ETO nagyjából annyit adott ki magából, amennyi a győzelemhez szükséges volt, és végül 29-26-tal jutott döntőbe.

A második elődöntő, a Szkopje és a Podgorica között hasonlóan simán indult, a montenegrói csapat vezetésével, a 2012-es bajnok azonban a második játékrészben csupán öt gólt szerzett, így hosszabbításra kényszerült (16-16). A ráadásban a Buducsnoszt Cristina Neagu vezetésével végül legyűrte ellenfelét (22-20), és készülhetett a győriek elleni fináléra.

A Győr és a Podgorica részvételével rendezett finálét a magyar szaksajtó úgy harangozta be, mint a jó és a rossz párharcát. Azt is előrevetítették, ez a mérkőzés választ adhat a kérdésre, hogy merre tart a női kézilabda. Arra alapoztak, hogy az olimpiai döntőt játszó és Eb-győztes montenegrói válogatottra épülő Podgorica eredményessége durva védőjátékában rejlik.

A fináléra kirendelt francia bírópáros – a Bonaventura ikrek – azonban már a döntő elején egyértelművé tette, durva szabálytalanság esetén rögtön pihenőre küldik a vétkest, így a Buducsnoszt játékosai nem igazán élhettek legnagyobb fegyverükkel, a főszerepet pedig a kézilabda játszotta.

A magyar bajnok védekezése végig kemény volt, de a sportszerűség határain belül maradt, még akkor is, ha a négyes döntő egyetlen piros lapját Kovacsics Anikó révén győri kézilabdázó kapta. A taktikai fegyelmezettség ebben a játékelemben is sokszor megmutatkozott: a világ egyik legjobb beállójának tartott Dragana Cvijicset az első félidőben remekül semlegesítették, a másodikban pedig amikor már gólhelyzetbe került, nem szabálytalankodtak vele feleslegesen.

A remek védekezés mellett az ETO támadásban is bizonyította, hogy jelenleg a legjobb női csapat a világon. A 87 találattal gólkirálynői címet szerző Görbicz Anita találatai mellett (minkét találkozón 7-7 gólt lőtt) tökéletes ütempasszokkal játszotta meg társait.

Kovacsics Anikó sokadjára bizonyította, hogy lehet rá számítani, hiszen – főként az elődöntőben – csupaszív játékával és nem mellesleg gólokkal járult hozzá a teljesítményhez.

A világbajnok Eduarda Amorim a legjobb pillanatokban talált be, míg Heidi Lökét a hétvége során ugyan nem játszották meg olyan gyakran mint szokták, a falban végzett munkája felbecsülhetetlen.

A címvédésben emellett óriási szerepe volt a kétszeres olimpiai bajnok, a négyes döntő legértékesebb játékosának megválasztott Katrine Lundénak, aki a kapuban nyújtott teljesítményével adott magabiztosságot és tartást társainak. Honfitársa mellett Löke a fantasztikus közönséget is méltatta: „Ilyen közönség előtt nem lehetett rosszul teljesíteni. Az elejétől kezdve tökéletesen védekeztünk, és Katrine is fantasztikus volt a kapuban.\"

A Papp László Sportarénában rendezett Final Four a női kézilabda ünnepe volt, a szervezők minden igényt kielégítő munkát végeztek. Talán a mérkőzésekhez igazodva a szombati elődöntős meccsek alatt a hangulat kissé még visszafogott volt, de vasárnap a tetőfokára hágott. A Győri Audi ETO óriási buzdítás közepette ült fel ismét Európa klubcsapatainak trónjára.

Az Európai Kézilabda-szövetség (EHF) tavaly csak a 2013-2014-es kiírásra vonatkozóan döntött a Final Four-rendszerről, ám Vetési Iván, a magyar szakszövetség elnöke szerint a budapesti négyes döntővel nagyon elégedettek voltak, és már zajlanak a tárgyalások arra vonatkozóan, hogy jövőre is a magyar főváros legyen a rendező.