Béláról mindenki tudja, hogy bolondja a régi lámpáknak. Azon ismerősei, akik nem hallottak még a másságnak kijáró tiszteletről, nemes egyszerűséggel lámpabuzinak hívják. Béla a pókhálós padlások és a penészes pincék nagy felfedezője, akit semmi és senki nem rettenthet vissza attól, hogy ócska világítóeszközök után kajtasson. A zsibvásárok és bolhapiacok törzseladói ismerik már, akár a rosszpénzt, és tudva tudják, hogy Bélára akármilyen kacatot rá lehet sózni, ami valaha lampionhoz hasonlított. Különösen poros és helyigényes hobbija miatt barátunknak a párkapcsolatai is tönkrementek.
2006. augusztus 30., 00:002006. augusztus 30., 00:00
Lakásában a lámpáktól gyakorlatilag már lakni sem lehet, arról nem is beszélve, hogy egy-egy sikeresebb portya után a legfrissebb szerzeményeket ideiglenesen a fürdőkádban tárolja néhány napig, aztán jön a tisztogatás, rendezgetés. Sajnos Béla lépteit a balsors nemrég egy 39-es boltba vezérelte, ahol megakadt a szeme egy villanyszerelő készleten. Bár villanyt sohasem szerelt, látott már egyet-mást életében, ezért remek ötlete támadt: működőképessé teszi eddig csak díszként szolgáló ócskaságait. Óvatosságból a kisebb, asztali lámpákkal kezdte, de így is számtalanszor megvágta, megszúrta magát, amíg eljutott legnagyobb trófeájáig, a mennyezeti lámpáig. Persze ezt is működőképesként adták el neki, csak otthon, beszerelés után derült ki, mégsem az. Béla tehát nekilátott: kikapcsolta a biztosítékokat, levágta és kicserélte a régi villanydrótot, gondosan körberagasztotta szigetelőszalaggal az érintkezéseket, smirglivel fényesre pucolta a villanykörte foglalatának réz alkatrészeit, és végül becsavart egy villanykörtét, ami abban a pillanatban meggyúlt. Béla véletlenül a konnektorok biztosítékait kapcsolta ki, vagyis mindvégig feszültség alatt matatott a drótokkal, mégsem esett baja. Ki érti ezt?
Hirdetés
Hírlevél
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Látogatottsági adatok