Visky András Pornó című darabját mutatták be Budapesten

Bár a cím hallatán sokan a hetedik parancsolatra (Ne paráználkodj!) gondolnának, Visky a nyolcadikat, a lopást tiltó parancsolatot kapta. A szerző lapunknak elárulta: a tíz szerzőt a színház által felkért kuratórium választotta ki, és sorshúzással dőlt el, hogy ki melyik parancsolatról ír drámát. Visky mellett többek között Esterházy Pétert, Darvasi Lászlót, Garaczi Lászlót, Háy Jánost, Závada Pált, Vinnai Andrást és Rakovszky Zsuzsát kérték fel egy-egy parancsolat drámában való (újra)értelmezésére, végül ez a nyolc színmű készült el.

„Tulajdonképpen a legkevésbé szerettem volna ezt a parancsolatot kapni, a munka a parancsolat értelmezéstörténetének áttekintésével kezdődött, és azt tapasztaltam, hogy sok értelmezés arra utal, hogy ez a parancsolat az emberrablást, illetve a mások szabadságának erőszakos korlátozását tiltja, a Talmudban is ezt találjuk, hiszen a tárgyak, a mások értékeinek »megkívánását« a 10. parancsolat sokkal egyértelműbben megtiltja. Ebből az értelmezésből indultam ki, és tulajdonképpen két hozzám nagyon közel álló személy egy-egy történetét gyúrtam össze ebben a drámában” – fejtette ki Visky. A darab lényegében egy romániai színésznőről szól, akit a bátorsága miatt a hatalom veszélyesnek tart, így a titkosszolgálat figyelni kezdi. Visky elárulta: a Pornó gyakorlatilag a megfigyelt főszereplő dossziéjában szereplő fedőnév, a színésznőt ugyanis pornográfián akarja rajtakapni a Szekuritáté.

„Természetesen ez egy prekoncepcionális vád, amit aztán nem is tudnak bebizonyítani. A főhőst két szemszögből láthatjuk: egyrészt a nézők láthatják a maga valójában, de a titkosszolgálat szemével is. A cím ugyanakkor a politikai pornográfiára is utal, a nyolcvanas évek Romániájának romlott világára” – magyarázta Visky András.

Kérdésünkre a kolozsvári magyar színház igazgatóhelyettese elmondta: csakúgy, mint korábbi darabjai, a mostani is dokumentarista drámának tekinthető. „Valóban a valóságból táplálkoznak ezek a darabok: a Júlia gyakorlatilag anyám története, a Tanítványokban több általam ismert személlyel megtörtént dolgot, többek között apám egyik történetét dolgoztam fel, a Megöltem az anyámat egy intézetben nevelkedett lány története. Engem leginkább az ember léte a világban érdekel, az hogy miből van az ember, az alapvető identitáselemeire vagyok kíváncsi, és ezek megismerésére a törékeny emberi sorsok vizsgálata a legalkalmasabb. Talán éppen emiatt egyre inkább szaporodik a nőkről írt drámáim száma, ugyanis úgy tapasztalom, hogy még a felvilágosult társadalmakban is sokkal kiszolgáltatottabbak a nők, a férfiak olyan elvárásokat támasztanak velük szemben, amelyeket ők maguk, a férfiak, önmagukra nem tartanak érvényesnek.

A törékeny életek bemutatásával sokkal többet tudhatunk meg magunkról és a történelmünkről” – magyarázta az író. Hozzátette: nagyon örült a budapesti bemutatónak, ugyanis egy népes és érdeklődő közönség előtt találkozhatott újra a szövegével.