Új fejezet elkezdődésére van kilátás a Marosvásárhelyi Nemzeti Színháznál, visszatérnének a „félretett” művészek

A két volt társulatvezető nyugalomra intett mindenkit, hiszen szerintük semmi szükség az indulatok további felkorbácsolására, a bosszúnak meg végképp nincs helye. Szerintük a magyar tagozat színészei által megfogalmazott távozási felszólítás, illetve a kedd délutántól tapasztalható reakcióhullám bőven elegendő, hogy ráébressze Gáspárik Attilát arra: valahol tévedett.

Visszatérnének a művészeti igazgatók

Lapunk megkeresésére mindkét művészeti igazgató, a Tompa Miklós Társulatot tíz éve vezető Keresztes Attila, valamint a Liviu Rebreanu Társulat élén álló Nicu Mihoc megerősítette, hogy egy Gáspárik nélküli színházba szívesen visszatérne. Mint ismert, a 2022/23-as idény kezdete előtt előbbinek a vezérigazgató ajtót mutatott, utóbbi meg szolidaritásból mondott fel.

Egyébként Mihoc felmondásának az az előzménye, hogy az állás nélkül maradt Keresztest alkalmazni szerette volna rendezőként a román tagozatra, de Gáspárik közbeszólt, és megtiltotta. Ugyanakkor arra próbálta kötelezni Mihocot, hogy hosszabbítson szerződést Radu Anastasszal, aki két év alatt nem igazán alkotott felejthetetlent Marosvásárhelyen.

– mesélte Mihoc.

Szerinte azok után, hogy az első mandátumában kimondottan jó dolgokat tett a színházért és a közönségért, a következő öt évben Gáspárik megpróbálta átvenni mindkét társulat irányítását. Kérdésünkre, hogy ilyen körülmények közt a román tagozat szándékozott-e a magyar társulat tiltakozó leveléhez hasonlóval fordulni a vezérigazgatóhoz, a volt művészeti vezető úgy vélte, hogy amennyiben szükség lett volna erre, mindenképpen.

Micu Mihoc azonban megjegyezte, bár lépten-nyomon éreztette, hogy ki a főnök a színházban, Gáspárik viszonya nem romlott meg annyira a román tagozattal, mint a magyarral. „Sajnos a második mandátuma alatt Gáspárik Attila teljhatalmú kiskirályként viselkedett a színházban. Nem lehetett vele normálisan tárgyalni, vagy érvek mentén vitázni. Ő mindegyre kikelt a képéből, üvöltött, fenyegetőzött, mindenkit megalázott. Nem fogta fel, hogy egy vezérigazgató nem a színészek főnöke, akiket mindegyre kérdőre vonjon és letoljon. Ez egy színház, egy művelődési intézmény, nem a ciulniţai mezőgazdasági termelőszövetkezet! Most sem értem, hogy ott, ahol nincsenek gondok, miért kell gerjeszteni?! Nekem fáj, hogy minden, amit ez az ember épített – merthogy az első öt évben, igenis, épített –, később ő maga rombolta le” – hangsúlyozta Nicu Mihoc.

Hozzátette, az ő lelke tiszta, nem érez semmiféle bosszúvágyat, és a történtek ellenére is bármikor kezet tudna nyújtani egykori jó kollégájának.

„Szakítás” telefonos üzenetben

Megbízott igazgatói minőségében Gáspárik nemcsak a magyar társulatvezető szerződését nem volt hajlandó meghosszabbítani, hanem a szakma által rendkívül tehetségesnek tartott Adrian Iclenzan rendezőtől vagy a közönségkedvencnek számító Nagy Istvántól is megvált. A maga 63 esztendejével a magyar tagozat rangidősének számító művészt Messengeren értesítette, hogy társulattagként többé nem számít rá.

„Egy általam kieszközölt későbbi beszélgetésen elmondta, hogy fiatalítani szeretné a társulatot, ezért csak külsősként számít rám. Túl sok öreget nem láttam magam körül, ha csak én nem számítok annak, hisz az utánam következő Henn János és Sebestyén Aba is mindössze ötven körüliek. Mi tagadás, döntése meglepett, annál is inkább, mivel az éves kiértékelőn mindenből maximális pontszámot kaptam” – jegyezte meg keserű szájízzel Nagy István, aki a nyugdíjazás mellett döntött.

Az igazgató gesztusa az egyszerű nézők számára is megmagyarázhatatlan: a színházlátogatók jól emlékeznek arra az időszakra, amikor Nagy és Gáspárik számos kabaréjelenetet írt, rendezett és játszott együtt. Egy idő után útjaik szétváltak: előbbi a rádiózást volt kénytelen választani, utóbbi az RMDSZ hathatós segítségével hirtelenjében médiaszakemberré vált, és az Audiovizuális Tanács (CNA) tagjaként, majd alelnökeként tevékenykedett, később pedig a Művészeti Egyetem rektori székébe került. Közben egyikük sem szakadt el teljesen a színháztól, de útjaik ritkán keresztezték egymást.

Gáspárik soha többé nem tért vissza a Gruppen-Hecc kabarétársulatba, Nagy viszont igent mondott Keresztes Attila tavaly nyáron tett ajánlatára, és huszonkét év után felállt a Rádió GaGa mikrofonjától, és a színházhoz szerződött. Menesztése kapcsán a vezérigazgató azt hangoztatta a színházban, hogy

Gáspárik tizenegy éves igazgatósága alatt szinte egy teljes társulatra való magyar színész távozott Marosvásárhelyről, olyanok, akiknek (akár személyes) okokból nem hosszabbította meg a szerződését, vagy azok nem bírva a mindennapos megalázást, önként mondtak fel. A nyugdíjba vonultak közül olyan is akadt – például az azóta elhunyt Mende Gaby – aki megfogadta, hogy amíg nem történik változás az intézmény élén, nem lépi át a színház küszöbét.

A szülinapi felköszöntés visszaköszönt

A korábban vakvágányra helyezettek közül nem mindenki olyan kíméletes a távozó színi direktorral szemben, mint a két vakvágányra helyezett művészeti vezető. A nyolc évvel korábban menesztett Csíki Hajnal a Facebookra feltöltött és rengeteg lájkot kapott szatirikus versével üdvözölte Gáspárik Attila lemondását. A színésznő, aki a videóban emeli poharát az eseményre, említést tesz arról a 2014-es eseményről, amikor a Figaró előadást félbeszakítva, teljesen rendhagyó módon a színpadon köszöntötték fel Gáspárikot.

Amint arról annak idején beszámoltunk,

A vezérigazgató, aki megjátszotta, hogy semmit nem tud a spontánnak tűnő eseményről, aznap töltötte a 49. életévét. Csíki megtagadta a vezérigazgató ajnározását, ezért állítása szerint rövid időn belül repülnie kellett a színháztól. Most a „Lemondott a diri, az überpojáca!” kezdetű verssel köszönt vissza az immár 58. életévébe lépett direktornak.

Épületfelújítás tettek és a hangzatos nyilatkozatok között

A Klaus Iohannisnak államfőnek címzett lemondó levelével Gáspárik Attila azt a látszatot próbálja kelteni, hogy nem a színészek nyomására áll fel a bársonyszékből, hanem a román állam nemtörődömsége miatt. Az elnöknek felrótta, hogy a színház épületét fél évszázaddal ezelőtt adták át, az intézmény fenntartója, a művelődési minisztérium azóta egyetlen átfogóbb korszerűsítési munkálatot sem végzett. Az elengedhetetlen renoválás a kormányprogram részét is képviseli, ennek dacára nem történt semmi. Az elmúlt időszakban számtalan ígéret született, legutóbb a nyár folyamán a Marosvásárhelyre látogató Lucian Romaşcanu miniszter szájából.

Egyrészt a kormány nemcsak ígérgetett, hanem pénzt is irányzott elő a javításokra, ennek elkezdését azonban néhány átugorhatatlan lépcső bejárásától tette függővé. Mint részletezte, a marosvásárhelyi színház vezetősége elmulasztotta megrendelni az előtanulmányok elkészítését, amely egy ilyen átfogó fejlesztési projekt megvalósításához elengedhetetlen, és amely nélkül a fenntartó nem utalhatja ki a szükséges pénzeket.

Demeter emlékeztetett, hogy államtitkári kinevezése után tárgyalóasztalhoz ült mind a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, mind a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatójával, akiknek elmagyarázta, melyek a teendők. Tompa Gábor még a múlt év augusztusában benyújtotta a finanszírozásra vonatkozó dokumentációt és kérvényt, megkapta a pénzt, és december végén leadta az előtanulmányt. Ezt a minisztérium továbbította az Országos Befektetési Társasághoz (CNI), így a Szamos-partiak projektje lassan kezd célegyenesbe érni.

Lapunk megpróbálta szóra bírni az érintettet is, de ő csak egyetlen mondatot volt hajlandó nyilatkozni: „Szégyelld magad!” – ezt viszont háromszor is megismételte, majd bontotta a vonalat.

korábban írtuk

Felszusszantak a színészek: lemondott Gáspárik Attila, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatója

Kedden kora délután elektronikus postán elküldött levelében értesítette lemondásáról a művelődési minisztériumot Gáspárik Attila.