Tűzfal és deus ex machina

Más magyarázatot nehéz találni arra, miért is vállalta el a Tűzfal főszerepét, hiszen egy dolog biztos: a filmtörténetben nem ezzel a mozival fog újabb fejezetet írni.
A történet szerint Jack Stanfield, egy vezető bank biztonsági főnöke gondtalanul éli mindennapjait, nem is sejtve, hogy ő és családja minden lépését figyelik. Egy napon aztán ismeretlenek hatolnak be a házába, és túszul ejtik feleségét, valamint két gyermekét, hogy ezzel arra kényszerítsék, törje föl a bank saját maga által kiépített biztonsági rendszerét, és emeljen le a leggazdagabb ügyfelek számlájáról százmillió dollárt.
Már az alapszituáció is meglehetősen elcsépelt tehát, és a film készítői nem is strapálták magukat, hogy valami eredetit hozzanak ki a forgatókönyvből. Megelégedtek a klasszikus brutális bűnözők-szenvedő család-önfeláldozó családapa konstelláció nem túl bonyolult felvázolásával, így aztán a legváratlanabbnak szánt fordulatok is legalább öt perccel korábban kitalálhatók. Az a rész pedig, ahol a túszul ejtett családdal menekülő bűnözőket az öleb nyakörvébe rejtett GPS-helymeghatározó segítségével találják meg, már-már a deus ex machina klasszikus gyakorlatát idézi.
Ha már a cselekménybe nem vittek egy kis fantáziát, az alkotók legalább következetesek voltak, így a karakterek kidolgozása is megrekedt a sematikus ábrázolásoknál. Így a rablók vezetője nagyon elvetemült (agyonlövi saját társát is, ha úgy véli, hibázott, a túszul ejtett mogyoróallergiás kisfiúnak pedig mogyorós kekszet ad), a pozitív hős pedig nagyon pozitív, és természetesen minden akadályt leküzd, hogy megmenthesse családját.
Felejthető film tehát a Tűzfal, amely a jó filmek kedvelőinek egyáltalán nem, és a megveszekedett Harrison Ford-rajongóknak is csak fenntartásokkal ajánlható.

Tűzfal (Firewall). Amerikai thriller, 2006, 105 perc. Rendezte: Richard Loncraine. Szereplők: Harrison Ford, Paul Bettany, Virginia Madsen. Értékelés az 1–5-ös skálán: 2.