Trópusi vihar: a paródiák paródiája

Vagy a Tudom, kit ettél tavaly nyárson (azaz Scary Movie) jellegű, mindenféle testnedvekben tobzódó, humor szintjén legfeljebb az „altesti” kategóriáig fölérő produkcióra ült be, vagy a Leslie Nielsen fémjelezte, Drágám, add az életed stílusú mozikra, amelyek körülbelül annyira humorosak, mint Brezsnyev temetésének tévéközvetítése. A műfaj alkotásai közül így nem nehéz kiemelkedniük a Mel Brooks-féle paródiáknak (Robin Hood, a fuszeklik fejedelme vagy Drakula halott, és élvezi), ám a jó öreg komédiás az utóbbi időben nem állt elő újabb nagy dobással, így maradtak a fenti két kategóriába tartozó filmek.

Egészen mostanáig, az ügyeletes hollywoodi vígjátékguruk egyik legismertebbike, Ben Stiller ugyanis olyan mozival robbantott, ami végre megtöri a jeget. A trópusi vihar című vígjáték ugyanis egyszerre parodizál egy zsánert – a háborús mozikét – és magát a paródia műfaját, ráadásul mindezt úgy, hogy közben igazi sztárparádé felvonultatásával a hollywoodi filmipar elé is görbe tükröt tart.

A mozi film a filmben: egy vietnami veterán művéből az egyik stúdió gigantikus költségvetésű háborús filmet forgat, délkelet-ázsiai helyszíneken, látványos pirotechnikai jelenetekkel, ismert szereplőkkel. A forgatás során azonban beüt a csőd, a színészek nem találják meg a közös hangot a rendezővel, és elbaltázzák a legdrágább jelenetet, amely a film kulcsmozzanata is egyben. Ezért aztán a rendező elhatározza: az elpuhult sztárokkal reality stílusban veszi föl a háborús jeleneteket, oly módon, hogy a kirakja őket a dzsungel közepén, a fák közé kamerákat szerel, és sorsukra hagyja őket. Az akció azonban túl jól sikerül: miután a rendező taposóaknára lép, a színészek tényleg magukra maradnak. Más kérdés, hogy a világtól rég elszakadt, elkényeztetett és elhülyült sztároknak erről fogalmuk sincs, ezért aztán a folytatásban látható kalandok során – konfliktusba keverednek egy helyi drogkartellel – folyamatosan azt hiszik, hogy csupán egy filmben szerepelnek.

A filmet néhány valóban jól eltalált poén mellett a főszereplők játéka is a jobban sikerült alkotások közé emeli, Robert Downey Jr. négerként (!) játssza az általa alakított karaktert valós személyiségétől megkülönböztetni képtelen színészt, míg Jack Black a középszerű, szétdrogozott agyú vígjátékszínész, Ben Stiller pedig az Oscarra hajtó, de mindig hoppon maradó szupersztár figuráját alakítja meggyőzően. Felbukkan még epizódszerepekben Nick Nolte, Tobey Maguire, valamint a brit komédiák világából ismert Steve Coogan is, az igazi nagy dobás azonban Tom Cruise szerepeltetése. Az eddig a világot megváltó szépfiú szerepébe bebetonozódott sztár még a szcientológiába való belehülyülése utáni megnyilvánulásait is képes feledtetni, olyan szinten hozza a világmegváltónak egyáltalán nem, szépfiúnak pedig még kevésbé nevezhető elmebeteg producer figuráját. Nem túlzás: az ő karaktere az egyik legjobban eltalált figura a filmben. Amely éppen attól jó, hogy a benne szereplő szupersztárok egyike sem ódzkodik attól, hogy hülyét csináljon magából, senki sem veszi túlságosan komolyan magát – legfeljebb annyira, amennyire egy jól sikerült vígjáték főszereplőinek feltétlenül szükséges. 

Balogh Levente

Trópusi vihar (Tropical Storm, amerikai vígjáték, 2008, 105 perc). Rendezte: Ben Stiller. Szereplők: Ben Stiller, Rober Downey Jr., Jack Black, Nick Nolte, Matthew McConaughey, Tom Cruise. Írta: Justin Theroux. Kép: John Toll. Zene: Theodore Shapiro. Értékelés az 1–5-ös skálán: 3.