Trianon utáni életigenlés – Háry János a Kolozsvári Magyar Operában

„A darab az életigenlésről szól, arról, hogy tudunk nevetni saját nyomorúságunkon is” – mondta Szabó Emese, a produkció rendezője a hétfői sajtótájékoztatón.

Mint fogalmazott, a megújulás jegyében állítják színpadra a Kodály-darabot. „Ezt a történetet nem lehet aktualizálás nélkül elmondani, a kisember csodálatos fantáziavilágát próbáljuk bemutatni, amely nélkül a valóság kopár és szürke lenne. Álmokról, vágyakról, illúziókról, a valóság túléléséhez szükséges fantáziáról szól majd az előadás. Háry nem hazudik, hanem gazdag valóságot mesél” – magyarázta Szabó Emese.

Nemcsak a felnőtteknek, hanem a gyerekeknek is ajánlotta az előadást, hiszen a játék és a zene is alkalmas arra, hogy elnyerje a legfiatalabbak, de az érett operalátogatók tetszését is. Ami a díszletet és a jelmezeket illeti, azt tartották fontosnak, hogy megmutassák a „jelen színeit és a mesefigurákat”, amelyek egyébként karikatúraszerű, vidám figurák. Amint a rendező részletezte: a látványvilágot tekintve is nehéz a darab, a jelmezeknél például tudatosan törekedtek arra, hogy ne a magyar népviseletet utánozzák, pedig huszárok is szerepelnek az előadásban.

A darab főszerepét Sándor Árpád játssza, az előadást ugyanakkor két szereposztással készítették el, a másodikban Sándor Csabáé a főszerep. Szabó Emese ugyanakkor elmondta: noha a darab női szerepei eredetileg mezzoszoprán hangra lettek írva, a kolozsvári társulat előadásában több szerepet szoprán előadók alakítanak, ugyanis a szereposztásnál nemcsak a zenei képességeket vették figyelembe.

Az opera honlapján is olvasható hivatalos ismertető szerint a Háry János a Trianon utáni magyar művészet jellegzetes terméke: a magyar nép idealizálva jelenik meg benne, az osztrákokat groteszk módon ugyan, mégis szeretettel ábrázolja, miközben az ostobaként és gyávaként jellemzett franciák – Trianon nemzetének képviselői – ebben a történetben elveszítik a háborút.