Törvény helyett nyilatkozatháború

A Kulturális és Vallásügyi Minisztérium honlapján (www.cultura.ro) a hozzáférhetőség és a kommentárlehetőség szándékával közzétett 12 oldalas, tervezet jellegű dokumentum pontról pontra sorolja fel az elsősorban a romániai színházak törzs-, technikai és adminisztrációs személyzetét, de a különböző művészeti és szórakoztatóipari ágazatokban dolgozókat, így zenészeket, operaénekeseket, mozgásművészeket, könyvtárosokat, artistákat, kaszkadőröket is érintő rendelkezéseket.

Radikálisan újítana a törvénytervezet

A hatályba lépés előtt álló jogszabály több sarkalatos újítást ígér, amelyek közül egyik legfontosabb a színészek és előadóművészek bérét megállapító normarendszer. A bérkeret pontos kiszámítására szolgáló képleteket is tartalmazó tervezet a művészek fizetését teljesítményük minősége és mennyisége alapján állapítja meg, a megfogalmazottak szerint a bérek növelésének igényével. A színészi teljesítmény szintjét az adott intézmény vezetősége egyénenként méri fel. Bár konkrét módszertant nem, de támpontokat nyújt a törvénytervezet a művészek munkájának értékeléséhez: a dokumentumban foglaltak szerint többek között az új vagy felújított produkciókban és azok próbafolyamataiban való részvétel aránya, illetve az intézményi hierarchiában feljebb álló munkatárs értékelése alapján összeállt egyéni pontszámok döntenének a bérek megállapításáról.

A minisztérium szerint érthetetlen a tiltakozáshullám

A törvénytervezeten év elejétől Demeter András kulturális államtitkár vezetésével dolgozó szaktárca többször ismételt hivatalos nyilatkozatai szerint az új színházi törvény megoldást kínál a színészek és a szakmában dolgozók áldatlan munkakörülményeire. Adrian Iorgulescu művelődésügyi miniszter szerint a színházi törvény egyenes következménye az intézmények fennakadásmentes működése és a színészek fizetésének megháromszorozódása lesz. A miniszter több mint abszurdnak nevezte a jogszabály ellen protestáló szakszervezetek megnyilvánulásait, melyek közül az utolsó demonstrációra szerdán került sor Bukarestben, mikor a sípokkal, dobokkal és szirénákkal felszerelkezett tüntetők vonultak fel a minisztérium előtt. Az esemény másnapján Demeter András államtitkár sajtónyilatkozatban fejtette ki véleményét: a Sok hűhó semmiért címmel kiadott kommüniké bevezetőjében rögzíti, hogy a szaktárcának nem célja bürokratikus hivatalnoki mércével mérni a színészek munkáját. Az új színházi törvény viszont hozzájárulhat ahhoz, hogy teljesítményük függvényében méltóbb keresethez jussanak a színészek, előre megállapított, pontos munkaterv alapján dolgozhassanak, az intézmények pedig profiljuknak és tevékenységüknek megfelelő támogatásban részesüljenek.

A tárca és a szakszervezetek közötti ismételt egyeztetéseket követően a dokumentum szövege több ízben módosult. Ám ennek ellenére az utóbbi fél számára még mindig elfogadhatatlan a törvénytervezet, így az nem is került az augusztus 27-i kormányülés napirendi pontjai közé. Elfogadására új határidőként szeptember 1-jét tűzték ki.

Csődbe jutó színházak?

A színházi alkalmazottakat tömörítő szakszervezetek már a törvénytervezet meghirdetésének pillanatától vehemensen tiltakoztak a változtatások ellen. Véleményük szerint ha a művelődésügyi minisztérium nem változtat álláspontján a törvényt illetően, az számos színész szakmai ellehetetlenüléséhez, a színházak csődjéhez és az ingatlanok spekulatív kiárusításához vezethet. Amint azt Cristian Prisecaru, az Alfa ART érdekvédelmi tömörülés vezetője megfogalmazta, az aktuális tervezet alkotmányellenes, nem tartja tiszteletben a munkatörvénykönyvben foglaltakat, szövege pedig a szakszervezetek véleményének figyelmen kívül hagyásával készült el. Szerinte mindez beláthatatlan módon csorbíthatja a művésztársadalom érdekeit. A tiltakozók főként azt sérelmezik, hogy a színházak és egyéb intézmények vezetősége egyoldalúan módosíthatja az egyéni munkaszerződéseket, megvonhatja a kollektív munkaszerződések által biztosított pluszjuttatásokat, és nem kívánt alárendeltségi viszonyba taszítja a művészeket. Prisecaru nyilatkozata szerint a teátrumok ugyanarra a sorsra jutnak majd, mint a filmszínházak, a háttérben pedig ingatlanügyi megfontolások állnak. A szakszervezetek azzal sem értenek egyet, hogy állami támogatás helyett a helyi közigazgatás gondjaira bízzák a színházakat, mivel így szerintük létszámcsökkentésre, majd a profitot nem hozó intézmények bezárására lehet számítani.