Történelemóra „görbe tükörrel és fekete zongorával”: svédországi magyaroknak viszi el előadását két kolozsvári alkotó

„Több, mint négy éve annak, hogy a kolozsvári Vallásszabadság Házába tervezett sokadik előadásunkat a koronavírus miatti pánikhangulat elsodorta. Beleszomorodtam, hiszen épp tíz előadásra készültem aláírni egy szerződést, amelynek állomásait részben én jelölhettem meg. Ami zenés előadóestjeimet illeti, mi ténylegesen is független alkotók vagyunk, nulla költségvetéssel készülnek az előadásaink, a promóciót is önerőből végezzük, ezért óriási pofonként éltem meg, hogy addigi legsikeresebb sorozatunk ilyen primitív módon ér véget: jön egy vírus, és azzal kampec” – elevenítette fel Laczkó Vass Róbert.

Mint részletezte, ezerszáz év magyar történelme van belesűrítve: történelemóra görbe tükörrel és fekete zongorával, ahogy az alcíme hirdeti. „Nem titkolt szándékunk volt, hogy egy tanóra keretében is elférjen, de az igazság az, hogy nagy szenvedélyeket és kiábrándulásokat kapargatunk ezzel az előadással: nem könnyen emészthető annak, aki csak a vitézkötéses magyarságtudattal akar bármit is kezdeni. A kortárs magyar költészet színe-javából merítettünk, ehhez mérjük a zenét is, meg a zsinórt is. Azt hiszem – és remélem is egyben –, hogy

Úgy fogalmazott, az 1956-os forradalom nagyszerűségét nem is lehet értelmezni a magyar történelem egészének logikája nélkül. „Nem erről kell minden nap gondolkodnunk, de bárhol is éljünk, megszenvedtük a magyarságunkat, megérdemeljük tehát a bátorságot, hogy a tükörbe nézhessünk és számot vethessünk a saját felelősségünkkel is! Helyettünk senki nem teszi meg. Erről szól ez az előadás” – ismertette a színművész.

Nem az első alkalom, hogy a külhoni magyarság előtt mutatkozik be a két kolozsvári alkotó. Megkérdeztük azt is Laczkó Vass Róberttől, hogy milyen országokban jártak, és mik a legfontosabb tapasztalataik: miben lehet más egy Nyugat-Európai országban szórványként élő magyar közösség részéről a fogadtatás, mint mondjuk egy erdélyi helyszínen.

Ezért becsülöm annyira, hogy egyre többször vihetjük előadóestjeinket mind az anyaországba, mind a Kárpát-medencén túli magyar diaszpóra őrhelyeire” – válaszolta a színművész. Mint fogalmazott, Budapesten a Magyarság Háza, a Rumbach-utcai zsinagóga vagy a Goldmark terem éppúgy szívesen látta őket, mint a Klebelsberg-központ vagy a Madách-gimnázium.

Vidékre is szívesen mennek, legutóbb Kenderesen játszották a Petőfi live! ötvenedik, jubileumi előadását. „Majd hanyatt vágtam magam, amikor előrukkoltak egy hatalmas tortával! Kárpátalján kétszer is jártunk, és készültünk harmadszorra is, de kitört ez szörnyű háború. Van újabb meghívásunk, ha rajtam múlik, holnap is útnak indulok.

nem sorolom. Egyeztetés kérdése az egész, mi szívesen megyünk” – mondta a színművész. Úgy fogalmazott, amikor vázolja egy-egy előadás lényegét és szándékait, a magyar diaszpóra közösségei máris pontosan tudják, mire számítsanak. „Ellenben meglepő volt számomra, hogy idegenajkú nézőink nem tudták hová tenni a műfajt. Hiába vetítettük a szöveget holland, angol vagy német nyelven, ámultak-bámultak, náluk ugyanis nem divat a memoriter. Ha valaki verseket ad elő, azt minden bizonnyal felolvassa. Erre jön két figura Köztes-Európából, és löki az irodalmat fejből, zongorakísérettel, interakciókkal, néha szélsőségesen kilengő szenvedéllyel. Színház is, meg nem is, pódium is, nem is, stand-up is, meg nem is... de akkor micsoda?

Arról is kérdeztük, hogy a nagybetűs Vers/Irodalom és Zene összefonódásából születő előadásokra miért van szüksége, igénye, szomja a mai embernek és mi lehet az az űr, amit betölt az emberek lelkében. „Rendszeresek a meghívásaink, ez pedig azt jelenti, hogy valós igény mutatkozik arra, amit művelünk. Az a regiszter, amelyben mi alkotunk, nem szokványos vers-megzenésítéseken alapul. Fröccsöntött frázisokba, pár akkordos ötletekbe belegyömöszölni mély gondolati tartalmú verseket úgy, hogy prozódiai szempontból komoly kompromisszumokat kelljen kötnünk – ez nem fér össze azzal, amit mi gondolunk a műfajról. Ezt az igényességet Incze Gergely Katalintól tanultam, aki az első előadóestem zeneszerzője volt” – mondta a színművész.

„Ennek rendelünk alá mindent akkor is, ha prózavers köré szerkesztünk zenei köntöst. Műfaji megkötés nincs: amit számunkra sugall a forma és a tartalom, azt próbáljuk a magunk eszközeivel kibontani, tovább gondolni. Könnyed hangvételű, fiatalos műfajok mellett nagyívű sanzonok és komolyzenei komplexitású liedek egyaránt megférnek egy-egy előadásban. Ki gondolta volna, hogy Székely János monumentális mesterművét, A vesztesek című szabadversét is föl lehet dolgozni zenében” – fűzte hozzá a színművész. Mint rámutatott, ha mindezt nem egy szál zongorával tennék, egy szimfonikus költemény kerekedne ki belőle. „Ahogy Szép András barátomat ismerem, az is meglehet, hogy elkészül egyszer! Összegezve: azt hiszem, a közönség is érzi, hogy – képletesen szólva – nem adjuk olcsón a bőrünket, és mélyen tiszteljük őket azzal az igényességgel, amelyben hiszünk” – mondta a színművész.

korábban írtuk

Kolozsváron, Kézdin, Nyárádszeredában és Gyergyóremetén folytatódik a Petőfi live! előadás turnéja

A Petőfi-bicentenárium eseménysorához kapcsolódva folytatódik márciusban Laczkó Vass Róbert színművész és Székely Norbert zongorista Petőfi live! – Egy vidám hangú vándorszínész ügyes-bajos dolgai című előadása.