Támogatást kér a Szigligeti Társulat

A nagyváradi színház Szigligeti Társulata Ödön von Horváth Kasimir és Karoline című darabjával búcsúzott az évadtól – a darab története az 1932-es Oktoberfesten, októberi mulatságon játszódik, s furcsábbnál furcsább karaktereket vonultat fel: cirkuszi látványosságként mutogatott torz embereket, ezenkívül szakállas nő, bulldogfejű férfi, sziámi ikerpár parádézik a színpadon.

A színészek úgy vélik, ez az előadás az első lépések egyikét jelenti azon az úton, amelyen új művészeti igazgatójuk, Dimény Levente segítségével készülnek elindulni. Az előadás utáni fórumot Simon Judit újságíró vezette, aki terveiről kérdezte a frissen beiktatott igazgatót. „A művész terveinek az álmokat kell szolgálniuk” – mondta Dimény, aki a mostanihoz hasonló modern darabokat szeretne műsorra tűzni.

Úgy fogalmazott, hogy bár a színházépület használhatatlansága nehézségeket okoz, ebből előnyt próbálnak kovácsolni a továbbiakban, s néhány kevéssé megszokott produkcióval is jelentkeznek majd. Ugyanakkor vígjátékokat, ifjúsági darabokat is műsorra tűznek, és nem mondanak le a már nagy hagyományú szilveszteri kabaréról sem. Meleg Vilmos volt igazgató reméli, megmarad minden, ami eddig jó volt a társulatban, de nyilvánvaló, hogy a fiatal művészek a jövőben teljesen más színházi nyelvet beszélnek majd.

Mindannyian egyetértettek abban, hogy a Kasimir és Karoline próbái alatt, Anca Bradu rendezőnő vezetésével az eddigieknél is erősebben összekovácsolódott a társulat. „Azóta egyre jobban élvezzük a közös munkát” – mondta Kovács Levente színművész. Kardos M. Róbert úgy fogalmazott, hogy most váltak igazi csapattá. Az előadás díszletei Anca Bradu rendező megfogalmazása szerint inkább installációként, mintsem hagyományos díszletként hatnak, színház hiányában a filharmónia termét teljes egészében kihasználják.

A Karoline-t alakító Gajai Ágnes azt mondta, ezzel az előadással olyasmi kezdődött el, amit már régóta szerettek volna megvalósítani a társulatban, s arra kérte a közönséget, legyen mellettük a következő időszakban is. „Most elindultunk valamerre, lehet, hogy fejjel a falnak, de tartsanak velünk!” – mondta befejezésül Dimény Levente.