Székelyföldi mesemondó-palánták

A világhírű mesemondót a csíkszentdomokosi Kedves Norbert és a kápolnásfalusi Csíki Róbert előadása nyűgözte le,  annak ellenére, hogy a két fiú neve nem szerepelt a verseny három legjobbja között. „Őket ketten sokáig hallgatnám, mert valami olyan régiség van bennük, amit a néprajzosok reflektorral keresnek. Nem igazán színpadi alkat egyik sem, de ha beoltják őket egy kis lázzal, színpadi mondanivalóval, akkor a mesemondás csúcsteljesítménye hozható ki belőlük” – hangoztatta Berecz András a két fiatalemberről, akiket szívesen maga mellé venne akár a színpadra is.

Berecznek főleg a két fiatalember nyílt és zárt e hangzója tetszett, amiket, mint mondta, az anyaországban már alig lehet hallani. Ezenkívül az előadásmódjukban, a gesztusaikban is talált olyan elemeket, amik a hajdani fonók nagy mesemondóit idézték. „Ezek olyan szempontok, amikre csak a több évtizede mesélő mesemondó figyel, nem is próbáltam befolyásolni a zsűritársaimat, hogy figyeljenek erre” – szögezte le Berecz, aki viszont a verseny végén fontosnak találta, hogy fotót készítsen a két felfedezettjével.

A két fiatalember az elismerést meglepve fogadta, mint mondták, nem is remélték, hogy ennyire mély benyomást keltenek egy elismert mesemondóban az előadásukkal. „Berecz András elismerése felér az első díjjal, ugyanakkor arra kötelez, hogy komolyabban figyeljek oda, amikor megint mesemondó versenyre jelentkezem” – fejtegette a Krónika kérdésére Kedves Norbert, aki pironkodva vallotta be, hogy nem sokat készült a versenyre, hanem igyekezett saját szavaival, érdekesen elmondani a tanult szöveget.

Csíki Róbert ezzel szemben igyekezett az otthoni családi ünnepségek nagy mesélőit megidézni előadásmódjában, de ő is furcsállotta, hogy éppen ezt találta annyira értékesnek az előadásából Berecz.