Sweeney Todd – abszurd rémmese, dalban

Nincs ez másként legújabb közös filmjükben, a Stephen Sondheim 1979-es musicaljéből forgatott Sweeney Todd, a Fleet Street démoni borbélyában sem – annak ellenére, hogy Deppnek énektudásáról is bizonyságot kellett adnia.
A Sweeney Todd ugyanakkor nemcsak abban tér el Burton fent említett korábbi három filmjétől, hogy a szereplők ezúttal dalban értekeznek egymással. Mint ismeretes, a rendező rajzolóként kezdte pályafutását, és az animációs műfaj iránti rajongását három, meglehetősen morbid bábfilmben – a Vincentben, a Karácsonyi lidércnyomásban és A halott menyaszszonyban – „élte ki.” Nos, a Sweeney Todd több okból is inkább ezeknek a bábfilmeknek a világát idézi. Egyrészt maga a történet – a 19. század első felében játszódó, neogótikus horrorsztoriról van szó –, másrészt a képi megoldások és a szereplők külseje is inkább az animációs filmek stílusjegyeit hordozzák magukon, nem a „hagyományos” filmekét.
A történet egy korabeli városi legendát elevenít fel: Benjamin Barker, a fiatal borbély csinos feleségére szemet vet a gátlástalan Turpin bíró, ezért a férjet ártatlanul kényszermunkára ítélik. Tizenöt évvel később Barker boszszúvágytól hajtva, Sweeney Todd álnéven érkezik vissza Londonba, ahol összeáll Miss Lovett-tel, és meglehetősen morbid üzleti vállalkozásba kezdenek: Todd minden egyes vendégét meggyilkolja, így szolgáltatva alapanyagot Lovett húsos pitéihez. A kezdetben az Oliver című musicalt idéző, dickensi társadalomkritikától sem mentes sztori váratlanul csap át abszurd rémmesébe: literszámra spriccel a vér, a néző pedig egy idő után a döbbent hallgatás helyett már nevetésben tör ki, annyira önmaga paródiájába csap át az egész. A rajzfilmeket idéző londoni városkép, a jellegzetes kameramozgás és a szereplők élőhullaszerű sminkje amúgy is mesefilmszerű hatást kelt, így oldva a feszültséget.
Bár maga a történet talán nem tudná magával ragadni a nézőt, a képi világ mellett a szereplők játéka is feledteti, hogy a film alapjául szolgáló musical meglehetősen középszerűre sikeredett. Johnny Depp hátborzongató természetességgel kelti életre a bosszúvágy miatt minden erkölcsi gátlástól megszabadult borbélyt. Helena Bonham-Carter méltó partnere, és a Boratként ismertté vált Sacha Baron Cohen felbukkanása is üdítő az olasz borbély szerepében.
Gyengébb idegzetű nézőknek ugyanakkor nem javallott a film megtekintése – a Burton-rajongóknak és a műfaj kedvelőinek azonban mindenképpen ajánlott darab. Igaz, egy ideig minden bizonnyal utóbbiak is megborzonganak majd egy borotvapenge láttán.

Sweeney Todd, a Fleet Street démoni borbélya. (Sweeney Todd: The Demon Barber of Fleet Street). Amerikai–angol horror-musical, 2007, 116 perc. Rendezte: Tim Burton. Szereplők: Johnny Depp, Helena Bonham-Carter, Alan Rickman, Jamie Campbell Bower. Írta: Hugh Wheeler, Stephen Sondheim. Kép: Dariusz Wolski. Zene: Stephen Sondheim. Értékelés az 1–5-ös skálán: 4