Sikeresnek bizonyult a csíkszeredai IFESZT

Mint ismeretes, a csíkszeredai seregszemle keretében tizenhárom társulat mutatkozott be egy-egy produkcióval, zömében kamaratermi előadásokkal.

Egyedivé tett vándorrendezvény

“Általában már elővételben elkeltek a jegyek az előadásokra. Megköszönném a közönség részvételét, hiszen a hozzáállásuk, érdeklődésük meggyőzött: érdemes belevágni egy ilyen fesztivál szervezésébe. Színvonalas volt a találkozó a kínálat és a szakmai szempontok tekintetében is, a Lurkó fesztiválokon edzett szervezőcsapatunk pedig jól működött” – fejtette ki Parászka Miklós.

Az igazgató úgy vélekedett, sikerült egyedivé tenniük a vándorrendezvényt. Megemlítette az udvarhelyi színházi kirándulást, amely révén egyfelől lehetőséget nyújtottak a csíki közönségnek, hogy megismerhesse a Tomcsa Sándor színház “otthonát”, másfelől kicsit kitágították a seregszemle határait.

Nem szerették volna egymással versenyeztetni a színházakat, ehelyett inkább a nézőket próbálták “kényeztetni”. „A verseny helyett inkább seregszemlét tartottunk, vagyis az volt a fő célunk, hogy a csíki közönség minél több előadást nézhessen meg, és keresztmetszetet kapjon a kisebbségi színházakról a fesztivál hat napja alatt” – emelte ki Parászka.

Kritikusokat is képeztek

A rendezvény idején egy úgynevezett alkotóműhely működött, amely a most induló, de már színházi előadásokon edzett fiatal kritikusoknak adott lehetőséget, hogy véleményt formáljanak a látottakról. Szakmai segítséget és közlési felületet kaptak a Játéktér színházi folyóirat szerkesztőitől. “Ezzel elsősorban a jövőre gondoltunk, hiszen fontos, hogy a színházi produkcióknak mindig megfelelő visszhangja legyen” – összegzett a színházigazgató.

A közönség és a fiatal kritikusok visszajelzéseiről már az előadásokat követő közönségtalálkozókon értesülhettünk. Persze nemcsak magukról a produkciókról esett szó, hanem megtudhattuk például, hogy a bukaresti Állami Zsidó Színház színészeinek az Egy zsidó Lear király című előadásukhoz újra kellett tanulniuk a jiddis nyelvet, továbbá, hogy a Temesvári Német Színház egyik színésze németországi származású.

Tapasztalhattuk, hogy a színház mennyire megnyitja, társalgásra és véleménycserére ösztönzi a nézőket, és mintha mindez összecsengett volna a temesvári német társulat produkciójával, amelyben a két főszereplő a város zaja és kényszere elől a színházba menekül és játszani kezd, hogy újra feltöltődjön, és megint bele tudja vetni magát a mindennapi életbe.