Sepsiszentgyörgyön a MAMŰ-tárlat

A műveket egy hónap múlva Veszprémben mutatják be. A Marosvásárhelyi Műhely – MAMŰ nevet Ágoston Vilmos író adta, a 35 évvel ezelőtt megalakult csoportosulás tagjai élénk szellemi és progresszív művészeti tevékenységet folytattak. A nyolcvanas években a csoportosuláshoz tartozó képzőművészek közül sokan elhagyták Romániát. 1991-ben Budaörsön MA(születő) MŰ(vek) – MAMŰ néven alakult képzőművészeti társaság, amelynek alapító tagjai között több Erdélyből áttelepült alkotó volt.

„A 22 évvel ezelőtti újralapítás egyrészt a MAMŰ történetének folytatásaként is értelmezhető, (névazonosság, szellemi és esetenként személyi folytonosság), ugyanakkor egy új fejezet kezdeteként is. Az egyesület olyan platformot jelentett, s jelent ma is, ahol a hangsúly a kortárs képzőművészeti törekvések támogatásán, az alkotói megnyilvánulások sokszínűségének megőrzésén, a társművészetek felé nyitáson, valamint a nemzetközi művészeti párbeszédek kialakításán és ápolásán van” – olvasható az alkotócsoport honlapján. Szücs György magyarországi művészettörténész a sepsiszentgyörgyi megnyitón hangsúlyozta, az alapítók nemzedékének érdeme, hogy nem akarták ugyanazt az irányvonalat erőltetni a fiatalokra, hanem befogadóan, nyitottan viszonyultak az újabb törekvésekhez.

„A MAMŰ-kiállítás-sorozat maga a mű: a sokrétű, válogatott, több irányból érkező elemekből összetevődött műtárgyegyüttes” – szögezte le Szücs György. A művészettörténész meglátása szerint, a vándorkiállítás földrajzi íveit össze lehet fonni egy szellemi térhálóvá, melyre mindig egy újabb mű vagy életmű kapcsolódik. „A MAMŰ nem egy hibernáló egység, nem egy teoretikus megfogalmazás köré rendeződött művészcsoport, hanem folyamatosan változó és befogadó, ezért is vállalják a művészek szívesen alkotásaikat a MAMŰ-höz tartozónak” – szögezte le Szücs.

Az Idő-függések kiállítás – a tárlat leírása szerint – a művészeti praxisok sokszínűségének egy szélesebb keresztmetszetét tárja a látogatók elé. Az előre meghatározott koncepció kulcsfogalmai – az idő és a függés(ek) – egyrészt utalnak az évfordulók emlékező-, elemző-értékelő karakterére, másrészt összekapcsolásuk a kiállítás hívószavaként funkcionált. A tematikai vázba illeszkedő, erre reflektáló egyéni megközelítések lenyomataiból állt össze a kiállítás anyaga.

Szücs György a megnyitó után az MTI-nek elmondta, hogy az eseményen a MAMŰ-csoport több tagja mellett a környékbeli képzőművészek is nagy számban vettek részt, így a kiállításmegnyitó afféle művésztalálkozó-jelleget is öltött. A művészettörténész egyébként a megnyitón nem elsősorban a múltról, hanem a kiállított anyagról beszélt. Többek között a valóság és a megszületett mű viszonyára hívta fel a hallgatóság figyelmét.