Rendező a címszerepben

A Ionesco-darab címszereplője egy író, aki tizenöt éve képtelen egyetlen sort leírni. Amédée és felesége, Madeleine egy hullával élnek egy fedél alatt, amely a holtak gyógyíthatatlan betegségében szenved: mértani haladványként növekszik, és annyira megnő, hogy szétnyomja az ajtót, a bútorokat, betölti a lakást. A háromszereplős előadás címszerepében magát a hetvenhét éves rendezőt láthatja a közönség.

A 2002-ben az Európai Színházi Unió tiszteletbeli tagjává választott Roger Planchon kiemelkedő pályát tudhat magáénak: 1957-ben a franciaországi Villeurbanne-ban létrehozta az első állandó vidéki alkotóműhelyt, a Városi Színházat, 1972-ben pedig a városba kihelyezett Nemzeti Népszínház társigazgatójává vált. 1990-ben megalapította az azóta több mint 160 filmet gyártott a Rhône-Alpes Cinéma vállalkozást, 2002-ben pedig egy stúdiószínházzá átalakítható filmstúdiót, Studio 24 néven. Azóta a Studio 24 – Compagnie Roger Planchon társulattal folytatja írói és rendezői tevékenységét. Nagy hatással volt rá az amerikai Orson Welles 1941-ben rendezett Aranypolgár című filmje. „Annyira csodáltam Wellest, hogy elhatároztam, én is filmes leszek. Ugyanakkor azt is hallottam, hogy színházzal kezdte. Én pedig úgy döntöttem, hogy teljesen az ő útját fogom követni. Először is lesz egy színházam. Ezért 19 évesen összehoztam a barátaimmal egy színházat, és aztán híres színházi rendező lett belőlem. Két okból: híres voltam művészként, meg azért is, mert borzasztóan eladósodtam – huszonnégy évesen egy nagyon nagy színház igazgatója lettem, ugyanakkor én lettem az európai, de lehet hogy a világszínház bajnoka az adósságaimmal. Ki kellett fizetnem az adósságaimat, ezért kénytelen voltam tovább csinálni a színházat” – nyilatkozta az 1999-es budapesti francia filmnapokon a Filmkultúra című internetes magazinnak Roger Planchon, aki első filmjét harmincéves színészi, színházrendezői, színház-igazgatói pálya után készítette el. Többnyire történelmi témájú, kosztümös filmek fűződnek a nevéhez, színházi társulatával pedig főként kortárs alkotók, köztük Ingmar Bergman, Thomas Bernhard és Harold Pinter különleges szövegeit viszi színpadra.