Orth István ikonjai

Művészeti, teológiai, mitológiai, kultúrtörténeti jelentések rétegei épülnek itt, úgy egészítve ki egymást, hogy a látvány a könnyed lebegéssel egyszerre mély gondolati tartalmat sejtet. Az intellektualizáltság alapvonása a képeknek, Orth István pályája kezdetétől sajátos gondolati térbe vezeti be a nézőt, és a képek terei gondolatoknak a terei.

Orth István
Az 1945. február 3-án a magyarországi Nagyszékelyen született Orth István grafikus Nagyváradon szakiskolában, finomkerámia szakon kezdte tanulmányait, s a Művészeti Líceumban érettségizett (1967), majd a kolozsvári protestáns teológián szerzett lelkészi képesítést (1971). Elvégezte a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Főiskolát is, közben református segédlelkész Szatmárnémetiben s Aradon. 1976-tól 25 éven át a nagyszebeni Brukenthal Múzeum grafikai restaurátora. Műveivel országos, megyei és egyéni kiállításon jelentkezett, külföldön 1976-tól Szamarkandtól San Franciscóig több mint 25 világvárosban.

Hogyan képszerűsödik itt a gondolat? Misztikus, lebegő képek példabeszédekről, parafrázisok gondolatokról, amelyeket évezredek óta tisztel és követ, formáz, csiszol és hirdet az alkotó ember. A grafikák vonalainak líraisága,  az ecsetvonások lendülte, a szereplők mozdulatainak fensége – a képek felemelő atmoszférát árasztanak. Történeteket követünk, amelyeket évezredek óta mond, majd újra- és újramond az emberiség. És ebben a mondásban istenét keresi, tiszteli, követi. A mondásban és újramondásban akár szövegekben, akár vizuális nyelvben a legfőbb imperatívuszokat keresi, létezéstechnikáját ezek vezetik.

Orth István Szentképek című – április végén a sepsiszentgyörgyi Lábas Házban kiállított – sorozatának értelmezési kerete a Biblia. A grafikus alkotói magatartását először is gondolkodói teljesítményként kell értékelnünk, másrészt azt az utat, módot kell leírnunk, ahogy a művész a gondolatokat képszerűsíti, illetve ahogy az emberalakok, helyzetek képszerűsítése visszahat a bibliai olvasatra. Esztétikai és vallási tapasztalat viszonyát szemléljük. A sorozat hatásmechanizmusának a feltérképezéséhez a képeket vallási és esztétikai tapasztalat viszonyában értelmezhetjük – ezeknek a tapasztalatoknak a viszonyát pedig nagymértékben meghatározza ez utóbbi történeti helyzete. Melyek itt a művészettörténeti időszak jellemzői? A lehetséges olvasatokat meghatározza a recepciótörténet, az olvasói csoport konszenzusa, illetve a kettő párbeszéde. Ebben kap formát egyetlen alkotó szubjektivizálása.

A vallásosság jelenléte korjellemző, beigazolódott André Malraux maximája, miszerint a 21. század, vagy vallásos lesz, vagy nem is fog létezni. És ehhez a század- és ezredfordulós kontextushoz tegyük hozzá, hogy Orth István Biblia-értő, teológiát is végzett szerző. A korjellemző horizontok között a következő itt a műfajok közötti átjárhatóság, oldódás lesz. A grafikus módszere az, hogy tulajdonképpen több képet helyez egymásra, a szemlélő pedig egyiknek a teréből a másikba jut. Az ikonok öröksége itt formaadó, a művész a bibliai alakokat, helyzeteket nem ábrázolja, hanem kifejezi, sejteti. Ugyanakkor szembenéznek – az ikon ezzel teremti meg a kapcsolatot a szentség és a kép előtt imádkozó között. Ahogy az ikonokon sem, az arcok itt sem egyénítettek, a grafikus hasonmásokat alkot. A kép végül is olvasatok diskurzusa lesz. A közvetettség abban az értelemben is jellemző, hogy az olajfestmények alapján készült metszetek, illetve a képek nagy része nem a szöveg primér olvasatából indul, hanem egy korábbi munkából, vagyis egy előzetes szöveginterpretációból, már képpé érett műalkotásból. A művész redukálja a látványt a minimálisan szükséges vonalakra, vonásokra, színfoltokra, egyszerre rajzol és fest. Az aquaforte kemény vonalait lágyabb, de lendületes ecsetvonások váltják fel, sőt lebegő színfoltok építik a kompozíciót. A szín itt nem járulékos elem, nem tartozék, tulajdonság, hanem önállósul, ezáltal jelentésteremtő funkciójú és erejű. A boltívek körívei festőien építik a képeket. Orth István Ikonok című sorozatában kultúrák őstudását hangolja egybe.

Józsa István

A szerző kolozsvári esztéta