2010. február 15., 08:582010. február 15., 08:58
Darkó László művészi pályája nagyon korán indul, mindössze 17 éves, amikor 1941-ben két festménnyel jelentkezik a kolozsvári Városi Képzőművészeti Kiállításra. Mestere a később Franciaországban nagy hírnevet szerző Gáll Ferenc volt. Darkó korai képeinek témáját szülővárosa, Torda és környéke jelenti. Képein tiszta színekkel, egyszerű foltokban jelennek meg a mezőségi tájak, dombok.
Ez a puha líraiság, ami a kezdeti képeire jellemző, és a klasszicista hagyományokat tükrözi, az 50-es évek második felétől egy összetettebb, a látási élmény szintetikus kifejezésére összpontosító képalkotássá változik át. Feleki táj című szénrajzában Darkó új művészi törekvéseire ismerünk. Az elő- és középtér lankáit határozott vonalak tagolják keskenyebb-szélesebb sávokra, amelyek könnyen áttekinthető rendszerben tárják a néző elé a táj szerkezetét. Fények című olajfestménye Darkó látásmódjának, útkeresésének egy másik példája. A fények mámora bűvölte el szemét és képzeletét, ezt a mámort igyekszik formába önteni. Fényélményének tartalma nem valamilyen szelíd, derűs harmónia, hanem a természet roppant erőinek féktelen harca. Eső után című olajképén jól érvényesül a fény-árnyék hatás.
A Reggel a Szamos partján előterének vízfelületén láthatjuk a világító és sötét színeknek olyan merész kontrasztját, amely a festő új formavilágának megfelelő színkompozíciós technika kibontakozására utal.
1964-ben rendezett egyéni kiállításán járavölgyi, Kolozsvár, Torda és Enyed környéki, a nap szóródó fényében éledő vagy a hótakaró alatt szunynyadó, nyugalmat árasztó tájakkal találkozhattak a művészetkedvelők. A tájképek mellett a kiállításon felsorakoztak portréi is. A portréfestészet Darkó László művészetének meghatározó műfaja volt. Számos megrendelést kapott, és sok ismerősének, barátjának a portréját készítette el, de ismerjük jó néhány önarcképét is, vagy családtagjairól, elsősorban feleségéről – a kolozsvári operettrajongók által jól ismert Timkó Editről – készült arcképeit is. Darkó László utolsó festői korszaka leginkább a Dániában készült tájképekkel jellemezhető. Két alkalommal volt lehetősége testvéröccsét, Darkó Istvánt meglátogatni, és mindkétszer gazdag élménnyel térhetett haza. Tulajdonképpen azt is mondhatnánk, hogy ott teljesedett ki Darkó művészete. Ez a csodálatos, szigetekkel teli északi ország, a Balti-tenger viharvert tájai nagy hatással voltak rá, a dániai környezet rendkívül inspiratív volt számára, ez tükröződik utolsó tájképeiről.
Darkó László sokoldalúságának, a művészet terén való jártasságának még két szegmenséről kell szót ejtenünk. Szinte példátlan az a felkészültség, az a szintetizáló hajlam, amit Darkó munkásságában megfigyelhetünk. Művészettörténészként is jelentőset alkotott. A tájképfestészet korszakai címmel, 1948-ban, mindössze 24 évesen védte meg doktori dolgozatát. Rendszeresen közölt egy-egy rövidebb tanulmányt, esszét a különböző lapokban, elsősorban az Utunkban az 50-es évektől. Paál Lászlóról, Édouard Manet-ról haláluknak a 80. évfordulója kapcsán emlékezik meg, egy másik alkalommal Courbet munkásságát ismerteti, vagy éppen (dániai) úti élményeiről számol be nagy lelkesedéssel.
Darkó László falképrestaurátorként is jelentőset alkotott. 1957-ben részt vett a kolozsvári főtéri Szent Mihály- templom restaurálási munkálataiban, melynek rendjén több középkori falfestményt talált és tárt fel. Ezekről a Kelemen Lajos Emlékkönyvben (1957) számolt be, festőművészi, művészettörténészi és restaurátori szakértelemmel.
1959 januárjában a szatmári székesegyház belső helyreállításának tervét készíti el, 1961-ben Vadászra (Arad megye) utazik, ahol a református templom nyugati kapujának timpanonjában lévő falkép állapotát vizsgálja, javasolja tisztítását és a lazább rétegek rögzítését, 1969-ben pedig részt vesz a nagyváradi püspöki palota falfestményeinek helyreállításában.
Darkó László negyven éve halott, munkássága azonban ma is elevenen hat. Benne egy minden szakmai kérdésre nyitott, magasan képzett, rendkívül aktív és rövid életkora ellenére jelentős életművet és eredményeket hátrahagyó alkotóra ismerünk. Idén, halálának 40. évfordulója kapcsán a munkásságát reprezentáló kiadványt szándékozunk megjelentetni, és egy emlékkiállítást szervezünk az életművét leginkább képviselő alkotásaiból Kolozsváron, amely nemcsak magánéletének, hanem művészetének is sarokköve.
Kovács Árpád
A Miniallűrök (2021) és a Lélekporc (2023) után TEjben, jajban, világvégÉN címmel jelent meg az UNITER- és Jászai Mari-díjas színművész legújabb verseskötete, aminek az „ősbemutatóját” Aradon tartották.
Napjaink zajos világában különösen fontos, hogy a gyerekek már kiskorukban találkozzanak a komolyzenével. A LurkOpera játékos foglalkozásai során az opera nemcsak élmény, hanem eszköz a koncentráció, kreativitás és érzelmi intelligencia fejlesztésére.
Ismét adventi turnéra indul a Kaláka. A népszerű zenekar december 4-én a budapesti Deák Ferenc téri evangélikus templomban kezdi a Szabad-e bejönni ide betlehemmel? című műsorsorozatát, és 21-én este Óbudán zárja.
Lázár Ervin Szegény Dzsoni és Árnika című meséjét mutatja be a Nagyvárad Táncegyüttes Mikulás ünnepén.
A 130 éves filmművészet tiszteletére 130 kortárs és klasszikus magyar alkotás érhető el ingyen öt héten át, adventtől Vízkeresztig, hétfőtől január 6-ig az idén ötéves Filmio kínálatában.
Alig egy héttel a magyarországi premier után Erdély-szerte is debütál a mozikban a Futni mentem rendezőjének új vígjátéka, a Szenvedélyes nők – közölte a forgalmazó Filmtett Egyesület.
Káel Csaba olyan kalotaszegi esküvőnek a hangulatát igyekezett visszaadni Magyar menyegző című filmjében, amilyenbe évtizedekkel ezelőtt maga is belecsöppent. Eközben arra törekedett, hogy az alkotásra ne etnográfiai dokumentumfilmként tekintsenek.
Radu Afrim román rendező kifejezetten a társulat számára írt és rendezett előadását, a Kommuna - székely öko-románc című produkciót mutatja be a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház december 2-án.
Jótékonysági kampányt indított az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány és a Romániai Magyar Népzenészek Egyesülete az idős adatközlő népzenészekért, akik egész életükben a közösség szolgálatában álltak, őrizték és továbbadták hagyományainkat.
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház előadásai apropóján Örkény István és Ödön von Horváth műveinek olvasására, illetve alkotásra ösztönzi nézőit és minden érdeklődőt.