Novellák pihenésképpen

Az est során előbb az író utolsó kisregényéről, a Ne bánts, Virág!-ról mesélt, amelyben két, már kiüresedett rendező életútját mutatja be. Lebegő könnyedséggel, a történetbe néha szerzőként beleszólva meséli el a kiégett ember és a ripacs történetét. Márton László mély beleéléssel, néha drámai elemekkel díszített kisregényrészlet-felolvasása még ezen túl is felerősítette a leírt valóság megkettőzését, néha megháromszorozódását.

A fikció, a mű cselekményének világában is megszólaló, véleményt mondó, néha szarkasztikus szerző ugyanis az est közönségének is ki-kiszólt, szabadon beszélt, néha a felolvasást mellőzve, „könyv nélkül” mondta a leírt szöveget, néha meg valóban a jelenlevőkhöz szólt, szétbontva és összecsúsztatva a leírt és a valós világokat. Később legújabb novelláskötetéből olvasott fel a szerző, az Amit láttál, amit hallottál című kötetből. Amint elmondta, a novellát csak az utóbbi időben kezdte művelni, mint egyfajta pihenőt a műfordítások közt. Ennek a „pihenésnek” az eredménye a tizennyolc novellát magába foglaló kötet. A novellaírás egy újabb alkotói korszaka is egyben, úgy véli, ebben tudja most a leginkább megvalósítani ötleteit.

Korábban történelmi regényeket és színdarabokat is írt, és az író maga is debütált egyik darabjában színészként.  Az olvasótáboráról és az írás nehézségeiről szólva Márton László elmondta, szerencsésnek érzi magát, mert nem lett bestseller író. Könyveivel, írásaival nem célja, hogy mindenki számára érthető és fogyasztható legyen. Nem akar megfelelni a közönségsiker elvárásainak, inkább a minőségre törekszik. Véleménye szerint kevés olvasója van, de azok valóban rá, a műveire kíváncsiak, és számára ez a legfontosabb: hogy érezze, az olvasó figyel a műre.