„Nem érdekelnek minket a címkék”

– Lassan tizenöt éves lesz a zenekar, de igazából az ezredfordulón tört be a köztudatba – legalábbis a magyarországi szaksajtó szerint. Mennyire akartak és tudtak azonosulni az újságírók által a Heaven Street Sevenre ragasztott „angolszász popzenekar” jelzővel?

– Nyilvánvalóan az angolszász jellegű zenének volt egy erőteljes általános hatása a popzenére úgy általában, így tulajdonképpen bárkire ráragaszthatjuk ezt a címkét. Az, hogy a kezdeti angol nyelvű lemezek után magyarul kezdtünk énekelni, szükséges lépés volt ahhoz, hogy megismerjenek az emberek. Erre 2000-ben került sor, igazából azt is mondhatjuk, hogy akkor alakult a zenekar, mivel addig csak egyfajta szubkultúra-jelenség voltunk. De ettől függetlenül angolul is léteznek a dalaink, ezek – többé-kevésbé – lemezeken is megjelennek. A legutóbbi, Tudom, hogy szeretsz titokban című lemezünk is megjelent angol verzióban, Sordid Little Symphonies címmel.

– Ön milyen zenei szcénába sorolná be a zenekart?

– Ezzel az a gond, hogy a Heaven Street Seven nem popzenekarként van kategorizálva, mivel ez a műfaj Magyarországon egy viszonylag beteges fogalomként van elkönyvelve, mondjuk, mint egyfajta lakodalmas dance. Így azt gondolom, hogy az „igényes rockzene” illene ránk. Egyébként mi sosem szerettük, ha címkékkel látnak el, és talán itt az ideje, hogy az igényesebb zenehallgatói közeg rájöjjön: egy zenekar lehet úgy is dallamos és érthető, hogy közben nem akarja, hogy kategorizálják. Ha ilyesmiről kérdeznek, azt is szoktuk mondani, hogy dunabeatet játszunk. Ezen lehet csámcsogni. Vannak olyan zenekarok, akik leülnek és megbeszélik, hogy mi a jelenlegi divat, és azt a zenét játsszák. Mi azokat a zenekarokat szeretjük, akik kialakították a saját hangjukat. Magyarországon is vannak ilyenek, például a Kispál és a Borz vagy a Quimby. Az ő stílusuk is ezer részletből áll össze, mégis sajátos.

– Kik voltak, vannak hatással a Heaven Street Seven zenéjére?

– Rengeteg dolgot tudnék mondani, nagyon sokfajta ízlés találkozik a zenekarban. Elindulva a gyerekkoromtól a mai napig rengetegen hatottak és még mindig hatnak rám és a többiekre is, mesélhetném, de órákig tartana... Igaz, a mai zenekarok közül nem sokat tudnék említeni.

– Két éve rendkívüli nemzetközi elismerésben részesült a zenekar…

– 2006 januárjában elnyertük Franciaországban a cannes-i székhelyű rangos MIDEM fesztivál egyik díját, ami a European Breakthrough Award különdíja volt. Ez a tíz újonnan csatlakozott uniós ország legjobb zenekarának kijáró díj, a neve Border Breakers Award. Azt jelenti, hogy több száz zenekar közül a nemzetközi zsűri minket ítélt a legpiacképesebb és a „határok leküzdésére” képes zenekarnak. Az akkori magyar kulturális miniszter kiutazott Franciaországba, hogy átadja a díjat. A „zenebiznisz” sok képviselőjével beszélgettünk, akik elismerően nyilatkoztak a munkánkról.

– Több erdélyi turnéjuk is volt már. Szeretnek nálunk játszani?

– Mindig gyönyörű, nagyon szeretjük. Székelyudvarhelyre gyakran járunk. A koncertek mindig jól sikerülnek, általában remek a hangulat, a szilvapálinka pedig kitűnő errefelé.

– A zenekarnak mindig is voltak külföldi ambíciói. Most hogy látják az áttörés ügyét? Hogyan tud betörni egy magyar zenekar a külföldi piacra?

– Nehéz kérdés. Nemrég meghívott egy közös európai turnéra a The Church, a legendás ausztrál zenekar. Európa elit klubjaiban játszottunk, ilyen körutat saját erőnkből nem tudnánk megszervezni. Azt gondolom, hogyha most lennénk annyi idősek, mint amikor elkezdtük, azzal a zenével jó esélyeink lennének külföldön. Most, hogy 30 és 40 között vagyunk, már sokkal nehezebb, de a zenénk még van olyan jó, hogy megállná a helyét Európában. Egy magyar zenekarnak helytállni egy másik ország amúgy is telített poppiacán nagyon nehéz.

– Honlapjuk szerint új lemezzel készülnek. Mikor fog megjelenni, hol tartanak a munkálatok?

– Jelenleg egy tucat szám már készen van. A lemez vélhetően november táján jelenik meg, a dalok szépek és hangosak. Egy kicsit célratörőbb, tömörebb lemez lesz, kevesebb experimentális résszel.

Gy. Cs.

HS7 – Ízek egyvelege

A zenekart 1995-ben alapította Szűcs Krisztián énekes, gitáros és Németh Róbert basszusgitáros. A mai felállásban Orbán Gyula dobol, Takács Zoltán billentyűzik, és Ábrahám Zsolté a gitárosi főállás. A sajátos zenei világ, melyet a zenekar tagjai csak dunabeatként aposztrofálnak, több korszak és több zenei stílus ízeit egyesíti élvezetes és különleges egységgé. A kezdetben angolul éneklő együttes a 2000-es Cukor című album slágereivel – Hol van az a krézi srác, Mozdulj – vált országosan ismert zenekarrá. A Heaven Street Seven évek óta a magyarországi klubok és fesztiválok nélkülözhetetlen meghívottja, az elmúlt években olyan világhírességekkel szerepelt egy színpadon, mint az R.E.M, Morrissey vagy a Radiohead. 2007-ben a The Church zenekarral európai turnén vettek részt, 2006-os lemezüket angol nyelven is kiadták Sordid Little Symphonies címmel.