Negatív kritikák a Berlinálén

A Berlinále Vong Kar-vaj kínai filmrendező A nagymester (The Grandmaster) című alkotásával kezdődött csütörtökön.

A 130 perces „kung-fu eposz” Kínában és Tajvanon már január óta a mozik műsorán van, pedig jobban illene a Berlinaléhoz, ha világpremierrel kezdődne – jegyezték meg kritikusok, hozzátéve, hogy ez a kisebb gond. A nagyobb az, hogy a nyugat-európai mozilátogatók nem mozognak annyira otthonosan a kínai kultúrában, hogy átlássák az utalások hálózatát, amelybe beleépül a nyugaton csak Bruce Lee mestereként ismert harcművész, Ip Man története. „Így nemcsak a vásznon zajlik nagy küzdelem, hanem a nézők is megküzdenek a filmmel” – írták. Gus Van Sant Ígéret földje (Promised Land) című alkotása „nekiugrik a valóságnak – és Hollywoodban landol” – írta az első versenynap legnagyobb várakozással övezett filmjéről Andreas Kilb, a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) kritikusa.

A földgázkitermelés új és igen vitatott eljárása, a talajvíz súlyos szennyeződésével fenyegető kőzetrepesztés (fracking) erkölcsi kérdéseit feldolgozó mű erős kezdés után kiszámíthatóvá válik – tette hozzá. Hanns-Georg Rodek, a Die Welt filmes szakújságírója szerint Gus Van Sant több filmje az utóbbi 25 év leginnovatívabb alkotásai közé tartozik, a Promised Land viszont „biztonsági játék”. Így egy percig sem kétséges, végül melyik oldalt választja a Matt Damon által alakított főszereplő, aki egy energetikai óriáscég nevében próbálja meg rávenni egy félreeső mezőváros lakóit arra, hogy adják el földjeiket, amelyek alatt hatalmas, de csak kőzetrepesztéssel kitermelhető földgázkincs rejlik. Az első nap versenyfilmjei közül Malgoska Szumowska W Imie... (...nevében) című alkotása kapta a legjobb kritikákat, bár a Die Welt szerint a lengyel rendező „sem mer kísérletezni” filmjében, amely egy homoszexuális vidéki katolikus pap megpróbáltatásairól szól, a FAZ műbírálata szerint pedig a történet „nem nyit új távlatokat a filmművészetben”, de azért néhány megható jelentben sikerül bemutatni a hős belső küzdelmét. A Der Tagesspiegel összesítése alapján az alkotás egy német kritikustól sem kapott kiváló minősítést, és jó osztályzatot is csak a Der Spiegel szakújságírójától. Az Aranymedvéért induló munkák mezőnyében az osztrák Ulrich Seidl Édenkert: remény (Paradies: Hoffnung) című filmje a pénteken bemutatott harmadik alkotás. Középpontjában a 13 éves, túlsúlyos Melanie áll, aki egy fogyókúrás táborban megpróbálja elcsábítani a nála negyven évvel idősebb táborvezető orvost. A film egyedül a Die Zeit kritikusa szerint számít jónak, a többség pedig csupán elfogadhatónak tartja. A FAZ kritikusa kiemelte, hogy a rendező nagy mutatványt vitt véghez, hiszen a Pardies-trilógiával egy év alatt megjárta a három legjelentősebb európai filmfesztivált, az első résszel Cannes-t, a másodikkal Velencét, a befejező darabbal pedig a Berlinálét, „de egy látványos mutatvány még nem elég egy jó filmhez”.