Mindszenty-emlékérem P. Ferencz Béla Ervin szárhegyi ferences szerzetesnek

A Mindszenty József egykori esztergomi érsekről, hercegprímásról elnevezett elismeréseket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, a Mindszenty Társaság ügyvezető elnöke adta át az Országházban hétfőn.

Lezsák Sándor köszöntőjében kiemelte: a társaság felelőssége és feladata, hogy más intézményekkel, szervezetekkel, alapítványokkal, közösségekkel, valamint a római katolikus egyházzal együtt mindent megtegyenek, hogy Mindszenty gondolatai még erősebbek legyenek, köztünk éljenek. Az emlékérem átadása után az ünnepség résztvevői levonultak a Parlamentnek ahhoz a terméhez, ahonnan 1956. november 3-án este Mindszenty József rádióbeszédet mondott.

Az 1920-ban született P. Ferencz Béla Ervin atya egyike volt annak az 57 vádlottnak, akiket 1958-ban a hírhedt Szoboszlay-perben, a legnagyobb erdélyi kommunizmusellenes szervezkedésben részt vevő személyek perében ítéltek el: négy társához hasonlóan életfogytiglani börtönbüntetést szabtak ki rá, az összeesküvés tíz résztvevőjét pedig halálra ítélték.

Ervin atya végül társaival együtt 1964-ben szabadult közkegyelemmel. Szerzetes papi élete során szolgált Fogarason, Kolozsváron, a Collegium Seraphicum prefektusaként Székelyudvarhelyen, a kisklerikusok magisztereként Csíksomlyón, Zetelakán, Tornyán, Lippán, Marosvásárhelyen és Désen. 1997-től Gyergyószárhegyen templomigazgatóként teljesíti feladatát. A rendszerváltás után harcolt az elkobzott vagyonok visszaszolgáltatásáért.

A 2004-ben alakult Mindszenty Társaság célja Mindszenty József emlékének ápolása, a volt főpap történelmi életművének megismertetése a közvéleménnyel, a bíboros teljes életútja feltárásának támogatása, továbbá boldoggá avatásának szorgalmazása. Lezsák Sándor arra kérte a díjazottakat, hogy javasoljanak egy-egy fiatalt, akit a társaság anyagilag támogat majd.

Mindszenty József 1892-ben született, eredeti neve Pehm József. Zala megyei plébánossága után 1944-ben nevezte ki XII. Pius pápa veszprémi püspökké, röviddel ezután a nyilas kormány bebörtönözte. Esztergomi érsek és Magyarország prímása 1945-ben lett, bíborosi rangot 1946-ban kapott.

Koholt vádak alapján 1948 karácsonyán bebörtönözték, 1949-ben életfogytiglani börtönre ítélték. Az 1956-os forradalom alatt kiszabadították, a szabadságharc leverése után az Egyesült Államok budapesti nagykövetségére menekült, onnan 1971-ben hagyhatta el Magyarországot, és költözhetett Bécsbe, ott halt meg 1975-ben. Végakarata szerint az ausztriai Mariazellben temették el. A rendszerváltáskor, 1990-ben rehabilitálták, 1991-ben pedig ünnepélyes keretek között helyezték örök nyugalomra Esztergomban.