Megváltás Johannesburgban

A furcsa hangzású cím a főszereplő becenevét jelöli, a helyi szlengben gengsztert, betörőt jelent. Tsotsi pedig mindent megtesz annak érdekében, hogy “kiérdemelje” nevét: társaival, akik hozzá hasonlóan a Johannesburg melletti nyomornegyed lakói, napi rendszerességgel követnek el bűncselekményeket a városban; a paletta az egyszerű lopástól a rabláson át a gyilkosságig terjed. A tinédzser korú főhős, akit a szociális munkások már családi háttere miatt is a “hátrányos helyzetű” jelzővel illetnének – édesanyja AIDS-ben halt meg, édesapja pedig megrögzött alkoholista volt – hidegvérrel vesz részt az akciókban, mindaddig, amíg egy lopott autóval együtt egy csecsemőt is “zsákmányul” ejt. Innentől kezdve ugyanis teljesen megváltozik az élete: felébred benne a felelősségérzet, és gondjaiba veszi a bébit. Bár továbbra is rablás útján keresi meg a napi betevőre valót, ezúttal nem a saját szükségleteinek kielégítésére használja a megszerzett javakat, hanem a csecsemő ellátására, lassan pedig az addig ellenségesnek tekintett külvilággal fennálló viszonya is megváltozik.
Gavin Hood filmje sokkoló realizmussal mutatja be a nyomor kilátástalanságában tengődő fiatalok életét, ugyanakkor esze ágában sincs, hogy a főhős életkörülményeiért a korábbi apartheidot okolja. A csecsemő dúsgazdag szülei – akiket Tsotsi több ízben is kirabol – ugyanúgy feketék, mint a nyomornegyed lakói, a film egyetlen fehér szereplője a nyomozó, aki az elrabolt gyerek felkutatására indított nyomozást vezeti.
A film nyomasztó hangulatát nagymértékben fokozzák a képi megoldások is, a sötét tónusú képek a nappali jelenetekben is a nyomort, a kilátástalanságot hangsúlyozzák. Az egyébként valóban lebilincselő történet a film végére némileg pátoszosra sikeredett. A csecsemő – akárcsak a kisded Krisztus – mintegy megváltóként jelenik meg Tsotsi életében, a fiatal bűnöző a gyermek hatására kezd megváltozni, ez pedig a zárójelenetben abban nyilvánul meg, hogy az addigi rosszfiús, fekete bőrdzseki helyett fehér inget ölt, és így, “megtisztulva” viszi vissza a babát a szülőkhöz, hogy ott aztán némán tűrje, ahogy letartóztatják.
A Tsotsi azonban a szájbarágós befejezés ellenére is határozottan nézhető film, és nemcsak azért, mert az amerikai illetékesek méltónak találták az Oscar-díjra.

Tsotsi. Dél-afrikai-brit dráma, 2005, 94 perc. Rendezte: Gavin Hood. Szereplők: Presley Chweneyanga, Mothusi Magano, Israel Makoe, Percy Matsemela. Írta: Athol Fugard. Kép: Lance Gewer. Zene: Paul Hepker. Értékelés az 1-5-ös skálán: 4