Lövöldözős-megmentős Bruce Willis-film

Ha már a következő Aranymálna-gálán létezne ilyen kategória, a 16 utca című alkotás valószínűleg igencsak nagy esélyekkel pályázhatna a díjra, azt ugyanis akár elrettentő példaként is taníthatnák a filmművészeti főiskolán, hogyan nem kell könnyfakasztó zárással tönkre tenni egy olyan történetet, amelyből kis bátorsággal az átlag hollywoodi alkotások közül legalább egy kicsivel kiemelkedő filmet is lehetne forgatni.
A sztori felütése ugyanis némiképpen szokatlan, főleg annak fényében, hogy az akciófilm főszereplője Bruce Willis, aki mostanra gyakorlatilag a keményzsarus-megmentős filmek koronázatlan királyává vált. A 16 utcában azonban ezzel ellentétes karaktert alakít: Jacket, a kiégett, alkoholista, korrupt rendőrt, akire már csak olyan feladatokat bíznak, mint például a mostani – el kell szállítania egy koronatanút a fogdából a csupán 16 utcányira lévő ügyészségre. Rutinfeladatnak tűnik, ám minden megváltozik, amikor az utcán fegyveresek támadnak rájuk, akik, mint kiderül, épp Jack kollégái: korrupt zsaruk, akik szeretnék eltenni láb alól a tanút, mert épp ellenük készül vallomást tenni. Az életunt, cinikus Jack azonban inkább a társai ellen fordul, hogy megmentse a rábízott tanú életét, és kegyetlen hajsza kezdődik New York utcáin.
Innen aztán lassan mégiscsak a Die Hard-sorozatból ismerős Bruce Willis-karakter kerül előtérbe, a sztori pedig átmegy a szokásos üldözős-lövöldözős akcióba. Ráadásul olyan sablonokkal súlyosbítják, mint a fehér zsaru-néger őrizetes között lassan kialakuló barátság, amely aztán könnyes öszszeborulásban éri el a tetőpontját. Az alkotók ugyan megpróbáltak belecsempészni néhány meglepőnek szánt fordulatot a filmbe, ám ezek sem tudják a középszer fölé emelni, a zárójelenet szájbarágós, csöpögős moralizálása pedig végképp elfeledteti a nézővel, hogy az elején még úgy gondolta: a 16 utcából akár egész jó film is lehet.

16 utca (16 Blocks). Amerikai akciófilm 2006, 105 perc. Rendezte: Richard Donner. Szereplők: Bruce Willis, Mos Def, David Morse, Jenna Stern. Írta: Richard Wenk. Zene: Klaus Badelt. Értékelés az 1–5-ös skálán: 2.