Londoni ügyvédekhez fordult Bartha Ernő szobrászművész

Mint ismeretes, a Román Kulturális Intézet (ICR) annak idején pályázaton választotta ki Bartha Ernő Nature in the City című projektjéből az Időspirál című, monumentális méretű szénaszobrot, melyet a London Pleasure Gardensben állítottak ki a 2012-es londoni kulturális olimpiára, amelyet az olimpiai játékokkal párhuzamosan szerveztek meg.

A Felhőkarcoló és a Madár című alkotásokat a Victoria parkban állították ki, nem tüntették fel azonban az alkotó nevét, sem a munkák címét. A London Pleasure Gardens ráadásul 2012-ben, még az olimpia előtt csődbe ment és bezárt, így az Időspirált sosem láthatta a célközönség.

Bartha, miután hosszas levelezése a Román Kulturális Intézettel nem vezetett eredményre, élettársával, Bács Ildikó filmrendezővel július 18-án száznapos gyalogtúrára indult: Fenesről Londonba gyalogoltak, hogy méltatlanul kezelt szénaszobrai sorsát rendezze.

„Az ICR út közben értesített, hogy a Victoria parkban szereplő két munkára felkerültek a megfelelő feliratok. Úgy látszik, 2000 kilométert kellett megtenni ahhoz, hogy ez a lépés megtörténjen, holott 3 évvel ezelőtt is feltehették volna a feliratokat\" – mondta a művész. Bartha és Bács október 27-én érkeztek meg a kimerítő út után a brit fővárosba, és másnap máris találkozót egyeztettek az ICR ottani fiókjának képviselőivel. „Az ottani igazgató inkább csak egy monológot adott elő, hajtogatta a magáét, megszólalni sem igen hagyott\" – emlékezett vissza a „szíves fogadtatásra\" Bartha Ernő.

Befejezetlen történet

Korábban egyébként Nagy Mihály Zoltánt, az ICR alelnökét is megkerestük az ügyben, aki arra hivatkozva, hogy már jóval korábban lejárt az a másfél éves időszak, amire az alkotások szerzői jogait bérbe vették, kifejtette, hogy intézetük jogi értelemben nem felelős a szénaszobrokkal azóta történtekért. Hozzátette, hogy az illetékes brit hatóságoknak kellett volna ellenőrizni az Időspirál tulajdonjogát, mielőtt árverésre bocsátották a csődöt jelentett Pleasure Gardens ingóságait.

Kérdésünkre azt is elmondta, hazaszállítás esetén a szobrok szállítási költségének biztosítása már a képzőművész feladata lenne, hiszen azért kapott közel 70 ezer lejt az intézettől, hogy a szállítást is megoldja. Ezt azonban Bartha Ernő kedden határozottan cáfolta, hiszen mint mondta, az annak idején megkötött szerződésben erről szó sem volt, a pénzt honoráriumként kapta, ráadásul az ICR-nek egyáltalán nem volt terve a „befejezésre\", vagyis, hogy mi legyen a szénaszobrokkal a hivatalos kiállítás után.

„Nekem szobrászként hatalmas lehetőség volt bemutatkozni egy olimpián három alkotással, ettől a lehetőségtől azonban megfosztottak, hiszen az Időspirált be sem mutatták az ottani közönségnek, a másik két alkotásról pedig egészen a múlt hónapig senki sem tudta, kinek a munkája\" – mondta Bartha, hozzátéve, hogy alkotóként sértették meg ezzel a hanyagsággal. „Eléggé megbántottak. Elég, ha arra gondolok, hogy az Időspirált ráadásul nem is művészeti aukción értékesítették, hanem egy csődeljárás részeként megszervezett internetes árverésen az építkezési anyagokkal, és egyéb ingóságokkal együtt\" – fogalmazott a szobrász.

Kifejtette, azzal is tisztában van, hogy a felelősség megoszlik, hiszen a Victoria parkot évek óta gazdagítják a munkái, mégsem törődtek ők sem vele, hogy feltüntessék a megfelelő információkat. „Ludasok. Elsősorban az ICR, de a többi érintett intézmény is. Senkit sem akarok bántani, de feleljen mindenki a maga hibájáért\" – magyarázta Bartha, hogy miért fordult ügyvédekhez.

Egy ateista is megtért volna

Bartha Ernő arra is rámutatott, a száznapos gyalogtúrára is azért szánta el magát, mert a történtek arra késztették, hogy valami kemény dolgot vállaljon, hátha megfelelő sajtóvisszhangot kap céljai eléréséhez. Kezdetben egyébként azt tervezték Bács Ildikóval, hogy az út során blogot is vezetnek majd élményeikről, a napi 25–40 kilométer megtétele után azonban már csak arra futotta az energiájukból, hogy néhány fényképet tegyenek közzé Bartha Arkhai nevű szoborparkjának Facebook-oldalán.

A rekordidő alatt megtett út során a szobrászművész szerint fantasztikus emberekkel találkoztak, akik rengeteg segítséget nyújtottak nekik. Volt, aki ismeretlenül is befogadta őket egy éjszakára, vagy saját idejét feláldozva segített nekik szállást találni, sokan pedig a találkozást követően is figyelemmel kísérték vállalkozásukat, érdeklődtek az újabb fejleményekről.

Egy gyergyói származású londoni riksással például rövid ottlétük alatt kétszer is összefutottak teljesen véletlenül, egy alkalommal el is vitte őket egy darabon, közös fotót is kért. „A másik nagy segítségünk a gondviselés volt. Ha egy ateista éli át azokat a hihetetlen dolgokat, amik velünk történtek út közben, biztosan választ magának egy vallást\" – tette hozzá Bartha Ernő.