Közelkép – Hogyan készül a kontármunka?

A katasztrófaművész tulajdonképpen nem tesz egyebet, mint hogy néhány epizódot felvillantva, kissé szétesően, naplószerűen bemutatja Greg és a rejtélyes, magát New Orleans-inak mondó, de egyértelműen nem onnan származó, furcsa akcentussal beszélő, magát látnoki vénával megáldott művésznek képzelő, de röhejesen tehetségtelen, viszont dúsgazdag Wiseau barátságának különböző epizódjait. Attól kezdve, hogy egy emlékezetes színitanodai produkció alkalmával megismerkedtek, azon át, hogy a színészi karrier reményében Los Angelesbe költöznek, egészen addig, amíg a sorozatos kudarcok után úgy nem döntenek: Wiseau gyakorlatilag kimeríthetetlen bankszámlájára támaszkodva, profi stábot szerződtetve leforgatják a saját filmjüket.

A film során lassan kibontakozik a hihetetlennek tűnő, de annál igazabb történet, amelyben anekdotaszerűen elmesélt epizódokban nyerünk felületes bepillantást A szoba forgatásának kulisszatitkaiba, illetve egyáltalán abba, hogyan működik a hollywoodi filmipar.

A profi stábtagok ugyanis onnantól kezdve, hogy kiderül: a Wiseau által kiállított csekkeknek tényleg van fedezete, csupán egymás között pocskondiázzák a forgatókönyvíró-rendező-főszereplőt és a filmet, egyébként azonban a főleg a Wiseau szociopata természete által generált nehézségek, illetve konfliktusok ellenére csont nélkül zsebre vágják a honoráriumot, és közreműködnek a katasztrofálisan rossz film elkészítésében.

Az eredmény persze borítékolható, hangos bukás lesz belőle. És az sem fest hízelgő képet Hollywoodról, hogy a stáb tagjai – illetményüket fölvéve – a premieren is folytatják a film ekézését. Ugyanakkor furcsa ellentmondás, hogy a bukta mégsem annyira egyértelmű, hiszen a film – akármilyen rossz is – mégis ismertté tette és sztárrendezővé avatta Wiseau-t.

Azonban a rendező-főszereplő, James Franco alakítása is kiemelkedő, Wiseau megszemélyesítőjeként minden szempontból az övé a legerősebb teljesítmény a filmben – nem hiába kapta meg a legjobb férfi színésznek járó Aranyglóbuszt. Mindent összevetve nem mondható ugyan el, hogy Franco kiemelkedő filmet alkotott minden idők egyik legrosszabb mozijáról, de az mindenképpen az érdemei közé sorolható, hogy – ha csak szemvillanásnyira is – fellebbentette a fátylat a világ legnagyobb filmipari konglomerátumának cinikus világáról.