Kolozsváron mutatták be először a horvátországi írók antológiáját

A Bretter György Irodalmi Kör rendezvényén a szerző beszélgetőtársa Egyed Emese volt, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának tanára. Egy rövid novella felolvasása után a szerző rátért legfrissebb munkájának ismertetésére. ,,A könyv még meg sem száradt” – mondta Kontra Ferenc, elárulva, hogy mintegy ötven példányt előre elkészítettek, hogy a kolozsvári találkozón már bemutathassa a közönségnek. Egyed Emese a kötet keletkezési körülményeiről faggatta az írót. Kontra elmondta, bár már Újvidéken él, őt inkább horvátországi íróként kanonizálták, ő is annak tartja magát. ,,Büszke vagyok arra, hogy minden megkülönböztetés nélkül vagyok horvát író, sosem kezeltek kisebbségiként” – fejtette ki. Elmondása szerint a könyv létrejöttét részben hobbijának köszönhette: ahogyan édesapja pénzérméket, ő a horvátországi magyar könyveket gyűjtötte szenvedélyesen.

Világos naplemente

Arra gondolva, hogy az összes többi régiónak van már saját antológiája, Kontra Ferenc elhatározta, hogy öszszegyűjt egy válogatást a legjobb horvátországi magyar írók műveiből, különös tekintettel a Drávaközre. A műből azonban nem csupán egy antológia született, hanem egy iskolai olvasókönyv is, amelyet a horvátországi magyar diákok arra használhatnak, hogy megismerjék szűkebb pátriájuk íróit. Azt is kifejtette, hogy mivel egyetlen hasonló kiadványba sem kerülhet bele minden egyes szerző, sajátos koncepció eredménye, hogy kik szerepelnek a könyvében. A borítón Csapó Nándor fotóművész felvétele szerepel, amely a mohácsi csata mezejét ábrázolja, amelyhez mellesleg Kontrának személyes gyermekkori élményei is fűződnek. Az eredeti felvétel alkonyatkor készült, a képet azonban kivilágosították, innen az érdekes színek – magyarázta Kontra.

Az író azt is elmondta, hogy mekkora hatással volt rá Csáth Géza, akinek naplóját személyesen is kézbe vehette, jó ismerőse ugyanis a Kosztolányi- és Csáth-hagyaték kezelője, Dér Zoltán irodalomtörténész. Ezzel kapcsolatban azt is megjegyezte, hogy azért tartja ,,levegőben lógónak” az újabb Csáth-monográfiákat, mert az életmű kétszeresét kitevő naplóval nem igazán foglalkoztak eddig, pedig épp ez az, ami a ,,földhöz köti” az írót. Az élményhez tartozott, hogy Csáth vére máig ott barnul a naplók lapjain, az író ugyanis rendszeresen pantopont, azaz kábítószert adott be magának – emlékezett vissza Kontra.

Lehetőség pályakezdőknek

Kontra Ferenc egyébként a Magyar Szó irodalmi mellékletét, a Kilátót szerkeszti. Ennek célja az, hogy a fiatal tehetségeknek biztosítson közlési lehetőséget. Amellett, hogy a melléklet mintegy 30 ezres olvasóközönséghez jut el, minden évben kiosztják a Kilátó-díjat, amely az első olyan díj, amelyet a fiatal, kötettel még nem rendelkező vajdasági szerzők megkaphatnak. Felmerült a fordíthatóság kérdése is, hiszen Kontra művei több nyelven is olvashatók. A szerző véleménye szerint nem lehetséges a tökéletes fordítás, és sok esetben például az is gondot okoz, hogy egyes művek elveszítik titokzatosságukat, mert a fordító (néha akaratlanul is) hamarabb ,,lelövi a poénokat”. Így maga a mű sem ugyanaz, mint a forrásnyelven. Az est végén Kontra dedikálta a Horvátországi magyar irodalom néhány magával hozott példányát az érdeklődőknek. 

Fincicki Noémi