Kodály Zoltán daljátékát mutatják be Csíkban

„Mi itt egy házban lakunk, osztozunk az épületen, ezen túllépve elhatároztuk, hogy közösen adunk elő egy színpadi művet, amivel így karácsony tájékán megajándékozhatjuk a csíki közönséget” – fejtette ki munkatársunknak Parászka Miklós, a Csíki Játékszín igazgatója. Hozzátette, azért választották ezt a daljátékot, mert „ebben Kodály autentikus népzenét dolgoz fel, ugyanakkor ez a műve nemcsak a magyar kultúrában, hanem világszerte elismert, egyetemessége kétségbevonhatatlan.”

András Mihály, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes vezetője örült a felkérésnek. „Ha Kodály Zoltán szóba jön Csíkszeredában, nekünk ahhoz közünk kell, hogy legyen” – hangsúlyozta a néptáncegyüttes igazgatója. Elmondta, egy régóta dédelgetett álom a két társulat együttműködése. Úgy vélte, hogy eddig ez azért nem történhetett meg, mert mind a két társulatnak megvan a saját teendője. „Mindig vannak saját ötleteink és saját teltházas előadásaink” – húzta alá a néptáncegyüttes vezetője, hozzáfűzve, hogy a közös produkció után természetesen mindenki visszatér a saját teendőihez. András Mihály megjegyezte, az eddigi próbák alapján úgy tűnik, hogy sikeres lesz az együttműködés, és reméli, hogy a közönség is nyerni fog a „kettő az egyben” karácsonyi ajánlaton.

Szabó Emese, a Kolozsvári Állami Magyar Opera munkatársa, a csíkszeredai produkció rendezője kifejtette: először Shakespeare Szentivánéji álom című színművét rendezte a Csíki Játékszín társulatánál. Akkoriban azért lett érdekes az előadás, mert Cári Tibor zeneszerzővel közösen musicalt készítettek az amúgy prózai színműből. „A bemutató után úgy váltunk el Parászka Miklós igazgatótól, hogy a legközelebbi alkalommal zenés előadást rendezek itt, hiszen ezen a területen mozgok otthonosan” – mondta Szabó Emese.

A rendező megjegyezte, nem jelent nehézséget a Csíki Játékszínnel előadni a Háry Jánost, mivel manapság a színészeket úgy képezik, hogy minden feladatot el tudjanak látni, énekes szerepekre is alkalmasak legyenek. Szerinte egy operatársulattal lenne munkásabb, mert a daljáték prózai jelenetein sokkal többet kellene dolgoznia az énekesekkel az egyes karakterek kidolgozásában. Hozzátette, maga Kodály Zoltán állította, hogy az lenne a szerencsés, ha színészek természetes torokhangon adnák elő ezt a művet.

„Persze azért az ő szimfonikus komponálási stílusa megköveteli a képzett hangtechnikát is, hogy teljességgel megszólaljon ez a zene” – vélte a rendező. Nagyon szerencsésnek tartja azt a helyzetet, hogy a Hargita együttessel is együttműködnek, amelynek éppen az a szerepe, hogy az autentikus népzene- és néptánchagyományokat ápolja. Szabó Emese minden jó előadás kulcsát a megfelelő szereposztásban látja. Mint mondta, az együttműködés mindenki számára ösztönző, reméli, hogy ez a bemutatón is érzékelhető lesz.

Szőcs Lóránt