Kilépni a kőszínházból – Improvizációs estet tartanak színészek Csíkszeredában

A március 26-án 17 órától a csíkszeredai moziban szervezett rendhagyó est keretében hat színész egy játékvezető irányításával különböző szituációkat jelenít meg bizonyos játékszabályok szerint, esetenként a nézők bevonásával. Ily módon adott egy helyben meghatározott szituáció, néhány színész, egy játékvezető és néhány szabály, ebből indul a játék, amiből bármi „kisülhet”. Megtörténhet, hogy öregből fiatal lesz valaki hirtelen, vagy a templomból hirtelen a kuplerájban találja magát.

„Az ehhez hasonló játékokat a főiskolán is gyakorolják a színészek, kiválóan alkalmas a fejlesztésre, hiszen amellett, hogy rendkívüli kreativitásra van szükség, száz százalékban jelen is kell lenni benne folyamatosan” – magyarázta Pap Tibor, a Csíki Játékszín színésze. Bilibók Attila, Dálnoky Csilla, Fekete Bernadetta, Kozma Attila, Pap Tibor és Vass Csaba vesz részt ezúttal a játékban Kosztándi Zsolt irányításával, aki esetenként a vállalkozó kedvű nézőket is bevonja a szituációk színesítésébe.

„Izgalmas a nézők számára, hogy látják a színészt munka közben, ahogyan a megadott információtól eljut a szerep, az ahhoz való viszony megteremtéséig. Az erőteljes indítású szituációk úgy vannak meghatározva, hogy fenn lehessen tartani az érdeklődést. Van tehát egy alapszituáció, aztán változniuk kell az állapotoknak, amit a vezető határoz meg, legtöbbször két szereplő játszik, akiknek különböző érzelmi vagy fizikai állapotokat kell megjeleníteniük” – fejtette ki Pap Tibor.

A színész azt is elmondta, az aktív, beszélő partnereken kívül a többiek statisztaszerepet játszhatnak, ha úgy érzik, helye van az adott szituációban. „Van olyan játék is, amelybe több szereplő kapcsolódik be, az jelentkezik, aki úgy érzi, erőteljes ötlete van, megbeszélik mindenki előtt, hogy ki mit alakít” – vázolta Pap. A kezdeményezés egy éve indult, az eddigi tizennégy „előadásból” ez a második, ami úgymond „stúdiósabb” körülmények közt zajlik.

Pap Tibor rámutatott, a cél az volt, hogy a „kőszínházi” keretekből kilépve eljuttassák a játékot olyanokhoz is, akik nem gyakori színházlátogatók, megéreztetve velük a játék örömét, így a produkciót étteremben, kocsmákban is előadták. „Az improvizáció viszonylag nehéz dolog, hiszen pillanatok alatt kell dönteni, száz százalékban jelen lenni. Nagyon erőteljes bizalmi játékról van itt szó: fontos, hogy ismerjük egymást, de még lényegesebb, hogy tudjuk, mikor kell segíteni egymást” – hangsúlyozta a színész.