Kiértékelték az évadot Váradon

A kritikusok kellemesen csalódtak a társulat teljesítményében. Ismeretes, hogy a frissen önállósult magyar színház színtársulata első évadját töltötte Szabó K. István művészeti igazgató irányításával, aki szakmailag megpróbálta alapjaiban megújítani a trupp munkáját. Szűcs Katalin Ágnes, a Criticai Lapok főszerkesztője a beszélgetésen elsőként azt emelte ki, hogy a társulat tagjain, a színészeken látszik, hogy örülnek az új kihívásoknak, annak, hogy akár a színházon kívül is részt vehetnek közös tevékenységeken, improvizálhatnak, és változatos szerepekben próbálhatják ki magukat. A kritikusok úgy fogalmaztak: a társulat idén kettőről a háromra lépett – egyről a kettőre ugyanis már Dimény Levente színművész irányítása alatt sikerült eljutniuk.

A szakemberek nem hallgatták el azt sem, hogy sok éven át komoly fenntartásaik voltak a váradi társulattal kapcsolatban. Jászay Tamás, a Revizoronline szerkesztője egyenesen azt mondta, ha három évvel ezelőtt hívják meg Váradra egy teljes hétre és öt előadásra, biztosan nem lett volna hajlandó eljönni. A kritikusok közül többen is felidézték: korábban a kisvárdai fesztiválfellépések után is inkább másról beszéltek a Szigligeti társulattal, hiszen mindannyian tudták, hogy az előadás nem volt jó.

Proics Lilla kritikus a Jelenetek egy kivégzésből című előadást emelte ki legjobbként – Howard Barker drámája akár állásfoglalásként is felfogható, hiszen arról szól, hogyan próbál a művész a politikum elnyomásával szemben alkotó maradni. Szabó K. István elmondta, a színház megújulását egyelőre a lehető legjobb nézettségi mutatók kísérik, hiszen az évadban mintegy 24 ezer néző fordult meg az előadásokon, annak ellenére, hogy ezek közül nem egy állt igen távol a váradi közönség vélt ízlésétől.

A szombat esti gálán a kritikusoktól nívódíjat kapott Pál Hunor, Gajai Ágnes és Dimény Levente színművész, közönségdíjat a nemrég Jászai-díjjal kitüntetettt Kardos M. Róbert, Földes Kati-díjat pedig Szabó K. István kapott. Életműdíjat vehetett át Ács Tibor színművész, aki súlyos betegsége miatt három esztendeje nem léphetett a deszkákra, őt a közönség percekig felállva tapsolta.

Nagy Orsolya