Jumurdzsák gyűrűje Csíkszeredában

– Hogyan került kapcsolatba a magyar kultúrával?

– 1991-ben orvosi továbbképzésre mentem Budapestre, és teljesen véletlenül találkoztam Kobzos Kiss Tamással. Egy török orvoskollégám megismerkedett egy magyar emberrel, akitől érdeklődött, hogy van-e valahol lehetőség, hogy fiai zenélni tanuljanak. Egy barátjához irányította, aki egy zeneiskola igazgatója volt, a kollégám pedig hívott engem is, mert tudta, hogy zenész vagyok. Ott találkoztunk Kobzos Kiss Tamással.

– Kobzos Kiss Tamással aztán gyakran jártak zenélni Erdélybe is.

– Az első találkozásom az erdélyi magyar kultúrával 1992-ben volt, akkor ismertem meg Váli József újságíró barátomat és a Csíkszeredai Régizene Fesztivált. Az erdélyi kultúrával való találkozásom a zene, főleg a régizene révén kezdődött. Utána többször jártam Csíkszeredában, a régizene-fesztiválon kilencszer voltam, de koncerteztem Brassóban, könyvet mutattam be Háromszéken, és Szebenbe is eljutottam egy rövidfilmfesztivál alkalmával egy zenészcsoporttal.

– Bizonyára tudja, hogy mit jelent az Egri csillagok a magyarok számára, egyáltalán mit jelent az egész török világ. Hogyan fogadták a török emberek a regényt?

– Sokszor megkérdezték tőlem, honnan jött az ötlet, hogy lefordítsam Gárdonyi regényét, és mindig volt ebben a kérdésben egy kis rácsodálkozás is. De nem azon kell csodálkozni, hogy én végül lefordítottam, hanem azon, hogy itt van Gárdonyinak ez a regénye, amelyet 1901-ben adtak ki, és amely csak törökökről és magyarokról szól, és 112 évig nem fordította le senki török nyelvre. Úgy tudom, hogy 19 nyelvre fordították le korábban, de törökre nem. Amikor elkezdtem fordítani, rájöttem, hogy a két nemzetnek hasonló nézetei vannak, mert itt a nemzetek sorsáról is szó van. Két testvérnépnek egymás elleni harcáról. 1300 darabot nyomtattunk ki, és ajándékoztam szét. Egyetlen rossz szót sem hallottam róla, és ez elég nekem.

– „A gyűrű köve szokatlanul nagy, négyszögletes fekete kő vagy sötét gránit, vagy obszidián, nem lehetett megismerni a holdvilágnál. De azt tisztán lehetett látni, hogy valami halványsárga kőből hold van rajta meg körülötte öt apró gyémántcsillag\" – olvasható Gárdonyi művében Jumurdzsák gyűrűjéről. Önnek is van egy ilyen gyűrűje.

– Ha egy magyar embernek a Jumurdzsák gyűrűjéről beszél valaki, azonnal tudja, hogy miről van szó. De nem hiszem, hogy van valakinek ilyen gyűrűje, amilyen az én ujjamon van. Ezt pontosan úgy, a könyvbeli leírás szerint készíttettem: obszidián, sárga topáz, gyémánt, minden van rajta. Egy kis plusz is van rajta két oldalt, arab írással: „Ha félsz, nem élsz!\" – ezt Tinódi mondja Gergelynek a regényben.

Tinódinak volt a művészete ez, kardokra írt szép szavakat, és aztán a kovács vagy fegyverkészítő odavéste. Gergely azt akarta, hogy Dobó István egyik mondata legyen: „Az a fő, hogy ne féljünk sohasem!\" De Tinódi erre azt mondta, jó a gondolat, de „kicsit kopár\", legyen inkább ez: „Ha félsz, nem élsz!\" Ezt vésettem rá a gyűrűre. Ez nincs a könyvben lévő gyűrűn, de tudom, hogy az ilyen vastag gyűrűkön mindig van egy szimbólum vagy írás, és azt akartam, hogy a könyvben levő karakterekből valamit őrizzek. Azért írattam rá arabul, mert a könyvben azt írja, hogy a gyűrűt egyszer egy hős viselte, aki Mohamed próféta mellett harcolt.

– Van-e a regényben kedvenc alakja?

– Maga a regény az. Én nem akarok sem Gergő, sem Jumurdzsák, sem Szulejmán, sem Török Bálint lenni. A regény maga kedves nekem. A gondolat, amiért Gárdonyi Géza megírta. Az előszót is azért tartom fontosnak a fordításban, mert a török olvasónak is tudnia kell, hogy ez nemcsak egy csatáról szól, arról, hogy valaki nyert vagy vesztett. Ugyanarról beszél a regény, mint ami történt a török szabadságháború előtt Anatóliában: nem volt remény.

Gárdonyi is azt akarta mondani, amikor a magyarságnak fogytán volt a lelki ereje, hogy: állj fel, magyar, hiszen hősi múltad van! És ezt regény formában írta, és kellett valami megtörtént esemény hozzá bizonyítékokkal. Ezt a fontos eseményt Egerben találta, mert Tinódi Lantos Sebestyénnek részletes leírása volt a történtekről, olyan részletekbe menően, hogy az egyes várvédők pontosan hol álltak, hol harcoltak, hol haltak meg.

– Az Egri Yildizlari az első megjelent regényfordítása, de nem ez az egyetlen.

– Öt könyv jelent meg eddig, amelyet én fordítottam magyarról törökre: az Egri csillagokon kívül Beder Tibor Gyalogosan Törökországban című kötetét, Ujkéry Csaba két regényét, és egy Örkény István életéről szóló könyvet. Egy hónap múlva fog megjelenni a szigetvári trilógia harmadik kötetének, Ujkéry Csaba Sziget fekete virágai című könyvének a fordítása, amely egyébként még magyarul sem jelent meg, egyszerre jön ki a török fordítással. Időközben lefordítottam Sudár Balázs és Csörsz Rumen István Török zene Magyarországon című könyvét és a Cey-Bert Róbert Gyula Attila – A hun üzenet című regényét, ezekhez most keresek kiadót, de elkezdtem fordítani Horváth Viktor Török tükör című regényét is. Ez lesz a kilencedik fordításom.

Erdal Şalikoglu

1955-ben született, szakmája szerint reumatológus. A hazájabeli amatőr néptáncmozgalomtól jutott el a régizenéléshez. 1991 májusától másfél esztendeig Magyarországon volt szakmai továbbképzésen, ekkor ismerkedett meg Kobzos Kiss Tamás énekmondóval, akihez szoros barátság fűzte. Számos alkalommal koncerteztek együtt Magyarországon, Törökországban és a Csíkszeredai Régizene Fesztiválon. Több közös hanglemezük közül kiemelkedik a Szívetekben őrizzetek című, amely a törökországi Ásik Vejszel dalait tartalmazza magyar és török nyelven.
2011-től az Isztambuli Magyar Kulturális és Baráti Társaság alapítója és elnöke. 2012-ben megkapta a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést a magyar kultúra iránti elkötelezettsége, a magyar–török kapcsolatok sokoldalú ápolása és fejlesztése érdekében végzett munkássága elismeréseként. 2015-ben a Panoráma Világklub tiszteletbeli magyarnak választotta, nemrégiben pedig tiszteletbeli székely címet is kapott.