Jobbá tenni környezetünket – Véget ért a TESZT

A nyolcnapos fesztivál legnagyobb erőssége a meghívott előadások szinte kivétel nélkül kiemelkedő szakmai színvonala volt, amely nem csupán minőségi kikapcsolódást, hanem a színházi élmény továbbgondolásának lehetőségét is biztosította a temesvári közönség számára. Talán ennek is köszönhető, hogy a találkozó minden programja kimagasló látogatottságnak örvendett, a fáradhatatlan fesztiválközönség gyakran éjszakába nyúlóan elemezte a látottakat a színház bejárata körül rögtönzött közös térben.

A meghívott produkciók fő irányvonala, ahogy az az előadások utáni beszélgetéseken többször is elhangzott, társadalmi és személyes érzékenységünk megerősítése volt. A fesztivál második felében főként olyan előadásokat láthattunk, amelyekben személyes, családon belüli viszonyainkba tekinthettünk be – ez másfajta, bensőségesebb tapasztalatot jelentett az első napokban látható, inkább a társadalmi felelősségvállalásra sarkalló produkciókhoz képest.

A zágrábi Horvát Nemzeti Színház Királyok vagyunk, nem emberek című előadása szabálytalanságában is tökéletes nyelvet teremtett: mintegy 150, különböző korú gyermekkel készült interjú jelentette a produkció kiindulópontját. A felnőtt színészek által már-már szenvtelen precizitással előadott gyermekbeszéd megrendítő tükröt tartott napjaink társadalmának, felidézve ugyanakkor a gyermek üdítően friss nézőpontját is.

A kolozsvári GroundFloor Group által az Ecsetgyárban létrehozott Parental Ctrl című előadás az Y generáció és szüleik kapcsolatát boncolgatta különböző kortárs médiumok (vetítés, greenbox, dalok) segítségével. Sinkó Ferenc rendezése három lány szemszögéből mutatja meg a szülő-gyerek kapcsolat hétköznapi pillanatait, finom hangsúlyt fektetve a kölcsönös elfogadás fontosságára.
Szintén az apa-lány viszony volt a témája az olaszországi Leccéből érkezett Koreja Színház Az apa szó című előadásának. A színpadon hat, különböző nemzetiségű (macedón, bolgár, lengyel és olasz) színésznő vall megrendítő őszinteséggel az apjával való kapcsolatáról. A történetek hátterében sorra felvillannak kelet-európai rendszerek és rendszerváltások is, mégis főként az elmesélt személyes élmények teszik igazán átélhetővé az előadást.

Szombaton, a fesztivál utolsó előtti napján a magyarországi társadalmi helyzetet tematizáló előadásé volt a tér: a Schilling Árpád rendezte A harag napja a magyarországi egészségügy helyzetének javításáért síkraszálló Sándor Mária nővér történetét véve alapul a társadalomnak kiszolgáltatott kisember sorsának már-már szükségszerű ellehetetlenülését mutatja meg. A nagyszerű színészi alakítások hétköznapi kegyetlenségeinkre és a személyes felelősség elhárításának veszélyességére világítottak rá.

Az aktív szerepvállalás kérdését szellemesen komoly formában vetette fel a brüsszeli 7 Promises (7 ígéret) című előadás. A két előadó arra kérte fel ugyanis a közönséget, hogy az általuk javasolt hét fogadalom bármelyikét vállalják fel – egy shot vodkáért cserébe. Így történt, hogy a közönség jó része megfogadta, egy hétig vásárol a helyi piacon, csak turkálóból vesz ruhát egy hónapig, nem eszik húst, vagy éppenséggel csendben tölt el egy egész napot. Elmondható tehát, hogy amenynyiben mindenki megtartja ígéretét, az előadás – s így a fesztivál is – tevékenyen járult hozzá környezetünk egy kicsivel jobbá tételéhez.

Balázs Nóra