Izlandi film nyert a vásárhelyi fesztiválon

A kulturális minisztérium által felajánlott nagydíjat az izlandi–dániai Artun című, Guðmundur Arnar Guðmundsson rendezte film kapta, a Maros Megyei Tanács díját francia alkotásnak, Natalia Chernysheva Két barát című filmjének, míg Marosvásárhely város díját a magyarországi rendező, Oláh Kata En Passant című mozijának ítélték oda. A Maros Megyei Madisz és az Aáry Tamás Lajos oktatási ombudsman által felajánlott Simó Sándor-emlékdíjat a legjobb diákfilm kapta, Radu Ghelbereu Km 73 című alkotása. A zsűri különdíját

Coke Riobóo Made in Spain című spanyol filmjének, valamint Bucsi Réka Love című magyar–francia koprodukcióban készült alkotásának ítélték oda. A díjkiosztón a zsűri nevében Cristi Puiu rendező értékelte az idei fesztivált. Elmondta, utoljára tizenegy évvel ezelőtt járt Marosvásárhelyen, és meglepte, hogy az akkorihoz képest kisebb az érdeklődés a szemle iránt. Szóvá tette azt is, hogy gyűrött volt a vetítővászon, bár mint mondta, ez nem a szervezők hibája.

A mozizás élményét fokozza, ha a néző a vetítést követően találkozhat az alkotókkal – így volt a vásárhelyi fesztiválon is, ahol a szervezők több rendezőt, producert, színészt is vendégül láttak, a vetítések után közönségtalálkozókat tartottak. Nem kevesebb, mint száz filmet nézhettek meg a mozikedvelők Marosvásárhelyen: 45 rövidfilm versenyzett a legjobb kategóriáért, a többi – játékfilm, dokumentumfilm, gyerekeknek készült animációs film – a közönség szórakoztatását szolgálta. „Jövőre találkozunk ugyanitt, a 25. fesztiválon” – búcsúzott Gáspárik Attila, a rendezvény művészeti igazgatója a díjkiosztó után.

A félelem következményei

Mit jelentett a szerbiai háború a szerbeknek, a magyaroknak, a koszovóiaknak? Hogyan látja azt a magyarországi, vagy a szerbiai közönség? – ezekre a kérdésekre válaszolt Tolnai Szabolcs szerbiai producer, filmrendező, akinek Minotaurusz című játékfilmjét mutatták be a filmfesztiválon. A film cselekménye a 90-es évek végén játszódik Újvidéken, miközben Koszovóban dúl a háború. A rendező egy magyar család sorsán keresztül mutatja be, milyen következményekkel járt a félelem, hogyan dőlt romba az egykor nyitott, multikulturális társadalmi környezet.

Radu Jude Sebhelyes szívek című filmje 1937-ben játszódik egy romániai szanatóriumban. A rendező a közönségtalálkozón a témával való találkozásáról beszélt, Max Blecher 29 éves korában ehunyt regényíróról, akinek sírja Roman zsidó temetőjében található. „Gimnazistaként olvastam a regényeit, aztán később újraolvastam, tanulmányoztam az akkori romániai közegészségügyi állapotokat, a kor társadalmi jellemzőit” – magyarázta a filmrendező, aki Dél-Efória egyik régi szanatóriumában forgatta a filmet.

Közkedvelt magyar filmek

A két péntek délutáni magyar filmet, Fekete Ibolya Anyám és más futóbolondok a családból és Hajdu Szabolcs Ernelláék Farkaséknál című alkotását telt ház előtt vetítették a Kultúrpalotában. A filmvetítés után Hajdu Szabolccsal – aki nemcsak rendező volt, de játszott is a filmben, –, feleségével, a marosvásárhelyi Török-Illyés Orsolya színművésszel, a házaspár két gyerekével és az Ernellát alakító Tankó Erikával Gáspárik Attila beszélgetett arról, hogyan született az ötlet, milyen költségvetésből és mennyi idő alatt készültek el, mit jelentett a családtagoknak a filmezés, illetve a saját otthonukban történő forgatás. A filmkészítést szobaszínházi produkció előzte meg, amelyet még most is játszanak (az előadás látható lesz a kolozsvári Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztiválon november végén), és annak sikere adta az ötletet, hogy mozit kéne csinálni – mondta a rendező.