Igényesen nyúlnak a versekhez – Interjú Szalóki Ágival

– Első önálló lemeze, a Téli-nyári laboda 2004-ben jelent meg, ezzel az óvodáskorú gyerekekhez fordult. Miért épp a legfiatalabb generációt célozta meg?

– Saját produkcióval valóban először a gyerekekhez fordultam, de ezt megelőzte több olyan koncertsorozat, amelyek során felnőtteknek énekeltem.1996-ban énekeltem először színpadon, és tagja lettem több, felnőtteknek játszó zenekarnak, így az Ökrös együttesnek, a Besh o droMnak, zenéltem Korom Attilával, vendége voltam a Makám együttesnek, felléptem Nikola Parovval.

Versek és fúziós zene egysége
A Körforgás című album anyagát énekelt versek alkotják, a zeneszerző az énekesnő mellett Fenyvesi Márton, aki első ízben dolgozott együtt Szalóki Ági összeszokott csapatával, színes, izgalmas zenei világot hoztak létre. A dalok a magyar, cigány, az afrikai mali és pigmeus, az indiai zenei hagyományok mellett a dzsessz és a könnyűzene világából is merítenek. „A Körforgás szövegei is sokfélék: a gyerekek és felnőttek számára ismerős élethelyzetekről egyaránt szólnak, de lehetőséget adnak a szerelemről, a születésről, a családról és az elmúlásról való gondolkodásra is. A verseket a körforgás jegyében Szabó T. Anna mesefüzére öleli körül”. A mai csíkszeredai koncertre a jegyek ára 20 lej felnőtteknek, 15 lej diákoknak és nyugdíjasoknak.

Mindenhol a népzene volt a közös gyökér. 2004-re született meg bennem az elhatározás, hogy egy saját kis csapattal is színpadra lépjek. Régóta dédelgetett vágyam volt, hogy énekelhessek a gyerekeknek. Korábban ugye nagytermekben, hangos zenét játszottunk, késő éjszaka léptünk fel, és bár ennek nagyon sok előnyét élveztem, nagy sikereink voltak, azért csak vágytam egy kicsit csendesebb, intimebb közegre.

Ez a megérzésem jó volt, ez egy teljesen más világ. Itt minden sokkal egyértelműbb, nincs lehetőség képmutatásra, mert a gyerekek jobban látnak, mint a felnőttek, jobban rátapintanak a lelkünk mélyére. Talán erre volt akkor szükségem.

Sokat tanultam, tanulok a gyerekektől. A gyerekekhez szóló előadóművészként érdekelnek azok a pedagógiai, pszichológiai témájú írások, melyek arról szólnak, hogy mit tehetünk mi, felnőttek azért, hogy közelebb kerülhessünk hozzájuk, hogy jobban megérthessük viselkedésüket, saját magunkat, hogy számukra egy olyan közeget biztosíthassunk, amiben biztonságban érzik magukat, és ki tudnak bontakozni képességeik szerint. Mindezt együttműködve, jókedvűen, felszabadultan.

– Pályája során sokszor visszatért a népdalhoz. 2011-ben például a Mezőségen gyűjtött, a gyűjtésből három falu zenéjét, táncát bemutató műsor is született. Miért tartja fontosnak a népzene felkutatását és az abból való merítkezést?

– Nekem ez természetes. Szeretem ezeket a dalokat, ezt a nyelvet, azokat az embereket, akiktől mindezt kaptam. Számomra megmagyarázhatatlan ez a vonzalom, senki nem erőltette rám, e mögött nem bújik meg semmilyen ideológia, nem divatok hatására született. Gyerekkoromban valamit megéreztem, tudtam, hogy nekem erre szükségem van. Örülök, hogy erre érzékeny vagyok, mert szép külső és belső tájakra csábított a népzene.

Elég, ha csak azt nézzük, hogy hányféle népnek a zenéjét ismertem meg, hányféle tájra utazhattam el, milyen embereket, élettörténeteket ismerhettem meg csupán annak köszönhetően, hogy tanulom és szeretem ezeket a dalokat. Általuk egy közösség tagja tudok lenni. Jó barát számomra a népzene, bár misztifikálni sem akarom. Azok, akik a népzenét képviselik nem különb emberek, mint azok, akik más zenét képviselnek.

Nyersebb ez a muzsika, ez tény. Egy zenésztársam, Mester László Pintyő brácsás mondta a magyar népzenére és ezen belül is a mezőségi zenére, hogy nem lehet ezt túlcicomázni, nem lehet ezt úgy előadni, hogy nagyot durranjon. Nem show-műsorba való zene. A mezőségi zene egy kis szobába való, ahol az emberek ülnek, zenét hallgatnak, táncolnak és jól érzik magukat.

Ezt valójában akkor értettem meg, amikor a mezőségi Magyarszováton Zsigmond János bácsiék házában laktam. János bácsi és Gizi néni egy kicsi házban, egy szobában nevelte fel három gyerekét, és ma is ugyanabban az egy szobában főznek, beszélgetnek, nézik a televíziót, fejtik a paszulyt, ha pedig kedvük támad, ott énekelnek és táncolnak. A dolgos hétköznapoknak szerves része a zene.

Megragadott ez a szerény világ. Szeretem. Csavaros észjárású, jó humorú emberek élnek itt, akik hajnaltól estig dolgoznak, és úgy osztják be az idejüket, hogy abban legyen helye munkának, imádságnak, beszélgetésnek, viccelődésnek, táncnak, éneklésnek, a szeretteikkel való törődésnek. Jó élményeim vannak ebből a világból.

– Említette, hogy több nép zenéjét volt lehetősége megismerni és tulajdonképpen a Körforgás című albumban is ez köszön vissza. Mit tartana fontosnak kiemelni az új albummal kapcsolatban, miért lesz érdekes a szerda délutáni koncert?

– Ami egy koncert során történik, az egyszeri és megismételhetetlen. Mivel dzsesszzenészekkel dolgozom, ez hatványozottan igaz, az improvizáció nagyon erős eleme a zenének. A csoda nemcsak velünk, zenészekkel történik meg, hanem a közönséggel is. Ez a mi közös, titkos ügyünk, és elsősorban ezért mondanám, hogy aki teheti, jöjjön el. Azért is érdemes eljönni, mert ez lemezbemutató koncert lesz, vadonatúj dalokat fogunk játszani, amelyeket úgy alakítottunk, hogy bekapcsolódhat a közönség is énekkel, beszéddel, mindenféle hangok kiadásával.

Ez egy együttműködés, amelyre sok szeretettel várjuk a gyerekeket, kamaszokat és az idősebb korosztályt is. Igényesen nyúlunk az elhangzó versekhez, népdalokhoz, így ez a zene nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek számára is élvezetes.

Ebben az esetben szerintem a felnőttek nemcsak elviselik a gyerekdalokat a porontyok kedvéért, hanem maguk is élvezik. Sok szeretettel várok mindenkit, bátran jöjjenek el, élvezzék ezeket a dalokat, amelyek közül több klasszikus költők verseinek feldolgozása, mint például Weöres Sándor, József Attila, Tamkó Sirató Károly, a kortársak közül pedig a kolozsvári származású Szabó T. Anna vagy Erdős Virág, Garaczi László, Jónás Tamás, Csoóri Sándor. Én úgy gondolom, hogy mindenkihez szólunk.