Fennállásának 111. évfordulóját ünnepelte felújított épületében a váradi színház

A tárlat anyagát Boka László, az Országos Széchényi Könyvtár tudományos igazgatója hozta el Nagyváradra – az OSZK idén ingyenesen végezte el annak a dokumentumcsomagnak a szakszerű restaurálását, amelyet az épület felújítása során a lépcső alatti „időkapszulába” rejtve találtak meg a munkások. A díszoklevelet és a többi dokumentumot fakszimile formában a tárlaton újra megtekinthették a váradiak. Ám az időkapszula helye sem maradt üres: az esti előadás után Kiss Sándor, a Bihar Megyei Tanács alelnöke elhelyezett egy hasonló levelet a kő alatt. „Ma, amikor a nagyváradi színház építésének 111. évfordulóját ünnepeljük, tudtul adjuk mindenkinek, akit érint, hogy 55 esztendő alárendeltség után újra önálló magyar színháza van Nagyvárad városának. Az épületet felújítottuk, erőnk és akaratunk szerint régi méltóságának pompájában áll a város szívében. Bár a történelem könyörtelen arcával fordult felénk, s a váradi magyarságot immár kilencven esztendeje kitépte az anyaország testéből, s azóta ez a magyarság mint romániai kisebbség küzd nap nap után puszta fennmaradásáért, büszkén üzenem annak, aki e sorokat majd olvassa: még vagyunk! Van templomunk, van iskolánk, és végre színházunk is. És mind, ki ismeri e századot, tudja, mindez nem csekély dolog. Megtettük, mit meg kellett tennünk azért, hogy e színház városunk közönsége áldozatkészségének és művészetek iránti szeretetének jeléül az idők végezetéig tanúsítsa: MI ITT SOHASEM ADJUK FEL!” – áll a kísérőlevélben.

A Szigligeti Színház első színházbeli premierjén megtelt a patinás nézőtér: a társulat névadójának, Szigligeti Edének a legismertebb darabját, a Liliomfit állította színpadra. A színdarabot Keresztes Attila, a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának igazgatója rendezte sok humorral és kikacsintással. A közönség többször is nyílt színen tapsolta meg kedvenceit, akiket négy évad után először láthatott ezen a színpadon.