Fegyverek és nepperek – avagy ki örökli a világot?

A folytatásban pedig a filmtörténet egyik legötletesebb és legmorbidabb főcímét láthatjuk: miközben a stáblista fut, egy töltény szemszögéből követhetjük nyomon a géppuskagolyók útját az odesszai gyártósortól egy tizenéves afrikai gyerek koponyájáig.
A cinizmus és a morbiditás aztán a továbbiakban sem lankad a film folyamán, amelyből megtudhatjuk, hogyan lesz Jurij Orlovból, a hetvenes években Ukrajnából Brooklynba menekült család nagyobbik fiából a kétezres évekre a világ egyik legelvetemültebb fegyvercsempésze, akinek nem számít, a Föld melyik pontján élő diktátorok, felkelők vagy bűnbandák képviselőinek adja el áruját, mindaddig, amíg rendesen fizetnek. (Az egyetlen kivétel Oszama bin Laden, de ő is csak azért, mert rendszerint fedezetlen csekkel fizet.)
A Fegyvernepper többek között azért tekinthető jó filmnek, mert mindezt nem holmi fölényes, moralizáló álláspontból teszi, hanem – néhány abszurdba hajló jeleneten kívül – többé-kevésbé valós tények alapján tárja a nézők elé, hogyan működik a fegyvercsempészek és a különböző kis- és nagystílű diktátorok kölcsönös függésre épülő világa. Láthatjuk, hogyan lopták szét a kilencvenes évek elején a volt Szovjetunió fegyverarzenálját, mentőhelikopterként „exportálva” a harci helikoptereket, és azt is, hogyan kell üzletet kötnie Orolovnak a még nála is cinikusabb, szadista libériai diktátorral. (A film egyik csúcsjelenete, amikor az üzlettől időlegesen visszavonult Jurij New York-i lakása előtt leparkol az elnöki konvoj teljes rendőri díszkísérettel, és a katonai díszbe öltözött zsarnok a lépcsőházban tárgyalja meg vele az újabb üzlet részleteit.)
Mindeközben a néző akár szörnyülködhet is, ám a főszereplőnek van mentsége: mindezt azért teszi, mert ehhez ért mindenkinél jobban, szinte már művészi szinten. És ezen még az sem változtat, ha titkos üzelmei napvilágra kerülése után elhagyja a felesége, kitagadják a szülei, vagy ha testvérét agyonlövik a Sierra Leone-i fegyveresek. Mert már attól sem kell tartania, hogy bűnéért többszörös életfogytiglanra ítélik, hisz a legfelsőbb washingtoni körökkel is jó viszonyt ápol.
A lebilincselő, kegyetlenül cinikus történet csupán a végén bicsaklik meg kissé, és megy át kis időre erkölcsi prédikációba, amikor a főhős elmagyarázza, mennyivel nagyobb gazemberek nála az amerikai kormány tagjai, illetve amikor a film végén a feliratból megtudjuk, hogy a világ legnagyobb fegyverexportőre épp az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja. Mindezért azonban kárpótol Nicolas Cage zseniális játéka, valamint az, hogy nem fárasztják a nézőt olyan befejezésekkel, hogy a csempész megbánja tetteit, vagy elnyeri méltó büntetését. Hiszen ahogy a mozi zárómondata – amelyet szintén a nyitójelenetben látott helyszínen mond el a legnagyobb természetességgel – szól: A világot a fegyvernepperek öröklik, hisz a többiek előbb-utóbb kinyírják egymást.

Fegyvernepper (Lord of War). Amerikai dráma, 2006, 122 perc. Rendezte: Andrew Niccol. Szereplők: Nicolas Cage, Bridget Moynahan, Jared Leto, Ethan Hawke. Írta: Andrew Niccol. Kép: Amir M. Mokri. Zene: Antonio Pinto. Értékelés az 1–5-ös skálán: 4.