Az erdélyi cukorrépa-termesztés végnapjait követi nyomon Vargyasi Levente sepsiszentgyörgyi fotográfus, dokumentumfilmes legújabb alkotása, a Keserédes, amely kettős nézőpontból láttatja a kisgazdák vergődését, a cukorgyárak bezárását. A filmről, amelyben elkeseredett helyzetben lévő termelők, ellehetetlenített vállalatok vezetői vallanak helyzetükről, Vargyasi Leventét kérdeztük.
2020. július 23., 07:502020. július 23., 07:50
– Keserédes című, legújabb dokumentumfilmje korábbi alkotásaihoz hasonlóan eltűnőfélben lévő mesterségről, iparágról szól, azt igyekszik megörökíteni: a cukorrépa-termesztést. Korábbi alkotásai közül a Szenesek című például a székelyföldi szénégetők, a Tehenesek pedig a tehéntartók életformáját, gondjait helyezte reflektorfénybe. A kihalófélben lévő foglalkozások rögzítése inkább a célja, vagy a gazdák gondjaira szeretné ráirányítani filmjeivel a figyelmet?
– A Tehenesek című filmem személyes emlék továbbéltetése volt, azért szerettem volna elkészíteni, mert én is érintett voltam, hiszen már gyerekkoromban szoros kapcsolatom volt a gazdálkodással. Az ötlet, hogy a cukorrépa-termesztésről készítsek filmet, a 2017-es, a tehéntartó gazdák gondjairól szóló alkotás bemutatójakor született: odajött hozzám a Kovászna megyei mezőgazdasági igazgatóság vezetője, Könczei Csaba, ő hívta fel a figyelmemet az ágazat gondjára, mondván: ha most nem fogom elkészíteni ezt a filmet, akkor lehet, hogy már nem lesz alkalmam rá. Ez a mezőgazdasági ágazat ugyanis eltűnőfélben van a mi környékünkön.
– Mikor készült a film? Melyik pillanatát rögzíti az ágazat gondjainak?
– A 2018-as évben forgattuk, és 2019 elején fejeztük be rendezőtársammal, T. Bányai Péterrel, a bukaresti köztévé Magyar Adásának vágójával. A cukorrépa-termesztés múltjáról tudni kell, hogy Brassó, Kovászna és Hargita megyében sokkal több cukorrépát termesztettek egészen az 1970-es évek végéig, mint krumplit. Inkább cukorrépa-, mint krumplitermesztő vidék volt ez, nagy mezőgazdasági hagyománya volt az ágazatnak. A Brassó megyei Botfalu cukorgyárát a szerencsi cukorgyár építtette az 1890-es években, és azóta minden évben készítettek ott cukrot, háború idején is működött a gyár.
A kihalófélben lévő erdélyi cukorrépa-termesztést az utolsó pillanatokban rögzítette Vargyasi Levente dokumentumfilmje
Fotó: Vargyasi Levente
– De ez már a múlt. Mostanra eltűnőfélben van a Székelyföldön a cukorrépa-termesztés is, akárcsak a szénégetés vagy a kerekes mesterség, amiről korábban készített filmet.
– Igen, ha belegondolok, kicsit úgy tűnhet, mintha utolsó pillanatban dokumentálnék mesterségeket. De nem szeretném, hogyha valahol megjelenek, akkor már lehessen tudni, hogy az illető foglalkozás, iparág megszűnik. Persze van olyan célom is, hogy nem szeretném, ha ezek az kisipari ágazatok nyom nélkül tűnnének el.
Ahogy a nagyváradi cukorgyárral is történt, a Diamanttal: jött a németországi cég, megvásárolta. Az ott dolgozó idős ember, aki a filmünkben szerepel, fotókat készített arról, hogy a gyárépületet eltüntették, szétszedték, betemették a helyét is.
– Ilyen értelemben a most élő generációk ezen iparágaknak gyakorlatilag a kimúlását nézhetik végig?
– Igen, azért is fontos számomra ezeknek a filmeknek az elkészítése, mert a megszűnési folyamat akkor történik, amikor én élek. Ha csupán egy múltbeli történésről lenne szó, nem érintene meg ennyire.
A mi mezőgazdászaink olyan növényeket fognak termeszteni, amikről mások mondják meg, hogy milyen legyen, mennyi legyen, milyen magból. A mi saját identitásunkhoz kötődő, a mi éghajlatunknak kedvező növények lassan ki fognak veszni. És nem ezeket fogják termeszteni, vagyis nem azt, ami jó lenne a mi mezőgazdászaink, a föld, az éghajlat szempontjából, hanem azt, amire több szubvenciót ad az Európai Unió. Gazdasági irány ez.
Fotó: Vargyasi Levente
– Filmjei számos szakmai elismerést kaptak. Olyan irányú visszajelzések érkeztek-e, amelyek a gazdák megsegítésére irányulnak a dokumentumfilmjeinek köszönhetően? Valakiknek üt-e szöget a fejébe, hogy ha kihal a mesterség, akkor mi lesz azokkal, akik generációkon keresztül ezzel foglalkoztak?
– T. Bányai Péter kollégámmal azért is készítjük el ezeket a filmeket, hogy felkiáltójelek legyenek. Úgy érzem, megváltozott az ingerküszöb is: nem biztos, hogy akár egy tüntetés vagy egy dokumentumfilm a várt hatást gyakorolja a környezetre. Ha a cukorrépának két gyökere lenne, az nagyobb eséllyel hívná fel a figyelmet a jelenségre. Remélhetőleg sok embert megérintenek ezek a dokumentumfilmek, azt is reméljük, hogy vannak, akik elgondolkodnak rajta. És abban is bízom, hogy az emberek a filmekben bemutatott kisgazdák életéről másként fognak gondolkodni, esetleg többen fognak helyi terméket fogyasztani, vásárolni, mint multik által gyártott termékeket.
– A filmet nemrég tévében láthatták a nézők, de mozis bemutatója még nem volt. Mikor számíthat erre a közönség? És mi szerepel a további filmkészítési tervei közt?
– Szeretnénk moziban bemutatni a Keserédest, de lehet, hogy csak online vagy szabadtéri mozi formájában valósul meg egyelőre. Egyébként azt tervezem, hogy ezek után kicsit pozitívabb kicsengésű filmet készítenék, nem szeretnék csak a kihalófélben lévő foglalkozások dokumentálásába belefásulni. De nyilván ez sem biztos, mert a jövő általában átírja a korábbi elképzeléseket. Így volt a Tehenesek című filmmel is: amikor befejeztem, akkor is azt mondtam, hogy több ilyesmit nem készítek, de aztán jött a lehetőség, hogy meg kellene örökíteni az eltűnő cukorrépa-termesztést. Mindig úgy indul, hogy dokumentálunk egy mesterséget, iparágat, viszont amikor kicsit jobban beleássuk magunkat, akkor derül ki, hogy ennél több van ebben a történetben: nemcsak a szépségét kell megmutatni egy iparágnak, hanem a kilátásait vagy kilátástalanságát is.
Meszesek, szenesek, tehenesek, kerekesek
A sepsiszentgyörgyi Vargyasi Levente fotográfusként és filmkészítőként egyaránt ismert. Alkotásait számos szakmai elismeréssel jutalmazták. Többek közt 2019-ben a Kovács László- és Zsigmond Vilmos-operatőrverseny dokumentumfilmes kategóriájában bizonyult a legjobbnak, rangos szakmai díját a Tehenesek című dokumentumfilm képi világával érdemelte ki. A 2017-ben készült Tehenesek a háromszéki szarvasmarhatartók helyzetét tárja fel a 2015 és 2017 közötti periódusban. Párhuzamos gazdasorsokkal találkozik a néző, a filmben szerepel az egyesületi elnök, a hagyományosan gazdálkodó vidéki kisgazda, a gazdákat egyesítő szövetkezet, a fejlesztésekben gondolkodó, húsmarhákat tenyésztő nagygazda. A gazdákon kívül fontos szerep jut az érdekvédelmi szövetkezeteknek, egyesületeknek is. A Meszesek című néprajzi dokumentumfilm a hagyományos erdei iparról, az erdőlést, bányászatot és kohászatot ötvöző mészégetésről, az ahhoz kötődő életformáról, egy vargyasi mészégető mindennapjairól szól: Kinda István néprajzkutató és Vargyasi Levente alkotópáros filmjei sajátos kordokumentumok, veszélyeztetett foglalkozások és életvilágok megörökítései. A Szenesek Vargyasi Leventének szintén Kinda István néprajzkutatóval közösen készített filmje: a hagyományos ipart és az ahhoz kötődő erdei életformát egy farkaslaki szénégető család révén ismerjük meg. A Kerekesek című néprajzi dokumentumfilm főszereplője Gál József, a háromszéki Zabola utolsó aktív kerekesmestere. A filmben szereplő Bende Tibor kovács is az utolsók közt van a községben, aki még fel tud vasalni egy fából készült szekérkereket.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Radu Afrim román rendező kifejezetten a társulat számára írt és rendezett előadását, a Kommuna - székely öko-románc című produkciót mutatja be a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház december 2-án.
Jótékonysági kampányt indított az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány és a Romániai Magyar Népzenészek Egyesülete az idős adatközlő népzenészekért, akik egész életükben a közösség szolgálatában álltak, őrizték és továbbadták hagyományainkat.
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház előadásai apropóján Örkény István és Ödön von Horváth műveinek olvasására, illetve alkotásra ösztönzi nézőit és minden érdeklődőt.
Minden korosztály számára kínál programot a mezőségi Széken található Csipkeszegi és Forrószegi táncház, legyen szó táncbemutatóról vagy -oktatásról, tárlatvezetésről, az állandó fotókiállítás megtekintéséről vagy a rendszeresen szervezendő táncházakról.
Bogdán Zsolt, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze ezúttal Márai Sándor Füves könyv című művéből készült előadással áll a közönség elé.
Megkezdődtek a vetítések Temesváron az újjászületett szabadfalui moziban, amelyet Johnny Weissmullerről neveztek el. Az úszó- és filmcsillag, Tarzan, a majomember megformálója az egykor önálló településnek számító városrészben született.
A színház a pillanat tünékeny művészete, ekként az emberi létezés múlandóságának metaforájává válhat – többek közt ez egyik fő gondolata Tiago Rodrigues kortárs szerző darabjának, amelynek magyar nyelvű ősbemutatóját tartotta a szatmári társulat.
Megjelent magyarul Doina Gecse-Borgovan brăilai születésű, több mint három évtizede Kolozsváron élő rádiós újságíró, író kisprózákat felsorakoztató, Haza: úton című kötete.
A szeretet, ami megmarad című izlandi film érkezik a romániai mozikba – közölte a forgalmazó Filmtett Egyesület. Az izlandi filmet 12 éven felülieknek ajánlják és számos romániai városban vetítik.
2025. november 24–29. között hetedik alkalommal szervezi meg a Szigligeti Színház Lilliput Társulata a Fux Feszt – Erdélyi Magyar Hivatásos Bábszínházak Fesztiválját Nagyváradon.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!