Elhunyt Budapesten az erdélyi származású Balla Miklós színművész

Színészi diplomáját Marosvásárhelyen, a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán 1957-ben szerezre. Rögtön Nagyváradra került, ahol szerepek sokaságát játszotta. „Rövid időn belül a társulat egyik legjobb karakterszínészévé nőtte ki magát, a közönség egyik kedvencévé vált, aki főleg vígjátékokban remekelt” – méltatja Balla Miklóst a Szigligeti Színház nevében Hajdu Géza színművész. Kiváló jellemformáló ereje volt, ezért a drámai szerepekben is megállta a helyét, de a zenés műfajokban is remekelt.

Főbb szerepei: Dorogi Sanyi (Légy jó mindhalálig), Babcsinszkij (A revizor), Tiribi (A néma levente), Krehl ezredes (Olympia), Főeunuch (Gül baba), Csacsály (Majd a papa), Mircse (Nem élhetek muzsikaszó nélkül), Fütyei (Anyám könnyű álmot ígér), Pristanda, rendőr (Az elveszett levél), Doma (A bosszúálló kapus), Egérkirály (Trón alatt a király), 4-es obsitos (Ősvigasztalás), Gerő (Stílbútor és fakereszt), Mixi gróf (Mágnás Miska), Tiborc (Bánk bánk). Végül Brecht művének, a Svejk a második világháborúban címszerepében alkotott maradandót, Szabó József rendezésében. Minden alakítását az érzelmi-indulati telítettség jellemezte, még a Színművészeti Lexikon szerint is.

Balla Miklós 1986 áprilisában települt át Budapestre, ahol a Népszínház tagja lett. „Hiányát sokáig éreztük Váradon. Jellegzetes alakja, emberi, kollegiális megnyilvánulásai, magatartása okáig élni fog emlékeinkben. Balla Miklós úgy hozzátartozott a színházhoz, mint maga a színpad, a függönyök, a zsöllye, a páholyok, a kanapék a társalgóból, az öltözői tükrök. Halálával nemcsak egy nagy színészdinasztia utolsó tagját veszítettük el, hanem egy nagyszerű kollégát és embert is. Nyugodjék békében, emléke legyen áldott! Ezúton fejezzük ki részvétünket fiának, Ottónak, és a gyászoló családnak!” – olvasható a nekrológban.