Elfeledett jeles személyiségek emlékét idézték fel Kolozsváron

Egyed Ákos előadásában többek közt elhangzott, az óbudai születésű, a kincses városban elhunyt Finály Henrik (1825–1898) klasszikafilológus, történész kiváló tudós volt, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) tudományszervezője, életével és munkásságával többen is foglalkoztak az utóbbi időben. Kifejtette, azért Finály Henrik és az EME viszonyát választotta előadása témájául, mert az még nincs kidolgozva. Így a hallgatóság megtudhatta, hogy amikor Finály Kolozsvárra érkezett, viszonylag hamar felfigyeltek tehetségére. Külföldi lapokban is írt,

Ő alkotta meg a latin–magyar szótárt először a fiatalok, majd a széles közönség számára. Több intézményben dogozott, azonban a legnagyobb hűséggel az EME ügyét szolgálta. Működése ugyanakkor túlmutatott az egyszerű titkári teendőkön, amit ő tett, nyugodtan nevezhető tudománypolitikának – fejtette ki Egyed Ákos. Arra is kitért,

Murádin Jenő művészettörténész Melka Vince festőt (1834–1911) mutatta be, aki cseh, nem is tudott magyarul, mégis 40 évig élt Kolozsváron. Az előadásban elhangzott, Melka, akinek szülővárosa a Prágától nem messze található Benatky, egyike volt a legképzettebb festőknek, akik megtelepedtek Kolozsváron. A festő Drezdában tevékenykedett, amikor Jósika Samu és Teleki Samu felvetette, mi lenne, ha Erdélybe telepedne át. Az ő hívásukra el is jött, ebből az alkalomból végigjárta a Jósika és Teleki kastélyokat és megismerkedett Rudolf trónörökössel, akinek görgényszentimrei kastélyában udvari festő lett. Érdekesség, hogy

amelyet aztán később Jókai Mór is beleszőtt Szegény gazdagok című regényébe, azonban Melkának alkalma nyílt személyesen is megfigyelni a szokást, amely a Bihari hegység településein dívott. A leányvásár a tisztességes ismerkedés nyilvános alkalma volt, amelyet abból a célból szerveztek, hogy megakadályozza az egyes közösségekben a „beltenyészetet”, vagyis hogy rokonok keljenek egybe.