Egyre bővülő kínálat a csíki múzeumban

– Mennyire látogatott a Rippl-Rónai József-tárlat?

– Úgy értékelem, elérjük a várakozásnak megfelelő látogatói számot, ami meg fogja közelíteni a 18 ezret. Nemrégiben érkezett a 13 ezredik látogatónk, de mivel mostanában kezdődött a tanév, becsléseink szerint most fognak érkezni a székelyföldiek, akik általában az utolsó hetekben látogatják meg időszakos tárlatainkat. Hátravan még közel tíz olyan iskolai csapat, amely a vetélkedőnkön nyert ingyenes tárlatlátogatást. Várunk mindenkit, aki eddig nem ért rá, és a közönség figyelmébe ajánlom csütörtöki és szombati ingyenes tárlatvezetési programunkat. Számítunk elsősorban a középiskolásokra, de az 5–8. osztályosokat is nyugodtan el lehet hozni a múzeumba, ők is megértik Rippl-Rónai József festészetét. 

– Általában honnan érkeznek a látogatók?

– A látogatók zöme székelyföldi és erdélyi. Azt tapasztaltuk, hogy a magyarországiak általában az itteni kultúráról szóló állandó tárlatainkra kíváncsiak. Ennek nagyon örülünk, hiszen körülbelül húszezren nézték meg a vártörténeti, a néprajzi, a nyomdai és szakrális értékeinket bemutató kiállításokat.

– Sokszor elhangzik, hogy az utóbbi években kevesebben „fogyasztják” a kultúrát, mint korábban. Igaz ez?

– Szerintem nem a kultúrafogyasztók száma csökkent, hanem inkább a kínálat nőtt meg. Sok olyan kulturális esemény van, amely vonzza a közönséget, ezek lehet, hogy kevésbé igényesek, de ingyenesek és népszerűek. Ebben a bő kínálatban nehéz mindenhova eljutni. Valószínű, hogy átlagban a családi büdzsék is megcsappantak a válság előtti szinthez képest, de talán az időhiány miatt az a benyomásunk, hogy kisebb mértékű a kultúrafogyasztás. Mi viszont a jegyárainkat a legalacsonyabb szinten tartjuk, hogy a kisebb jövedelmű családokat is ki tudjuk szolgálni, ezt segítik elő az ingyenes tárlatvezetések, a múzeumpedagógiai tevékenységek és a tárlaton olvasható tájékoztató eszközök, igényes kiadványok.

– A román látogatókat sikerül-e megmozgatni?

– Mivel most egy inkább magyar vonatkozású művészről van szó, nem reklámoztunk román újságokban, mint ahogy tettük ezt például az egyiptomi kiállításunk esetén. Érdekes, azt észleljük, hogy évről évre növekszik a román látogatóink száma. Bár ezt nem mértük konkrétan, vagyis nem kérdezünk rá a jegyet váltók nemzetiségi hovatartozására, a látogatókat fogadó kollégáim számoltak be róla, illetve a vendégkönyvben található bejegyzések is igazolják ezt a tendenciát.

Román ajkú látogatóink persze zömében turisták. Elsősorban a Mikó-várra és állandó tárlatainkra kíváncsiak, de sokan megnézték a Rippl-Rónai-kiállítást is, és nagyon meg voltak elégedve nemcsak az alkotásokkal, hanem a korszerű tálalási móddal is. Megszaporodásuknak lehet az oka az is, hogy Tusnádfürdőn, Borszéken és Parajdon az utóbbi években a fürdőturizmus sokat fejlődött, mindenesetre kezdett foglalkoztatni, hogy román vidékeken is reklámozzunk.

– Lehet-e arra számítani, hogy a közeljövőben a múzeum Rippl-Rónainál időben hozzánk közelebb álló, netán kortárs művészeknek fogadja hasonló méretű nagyszabású kiállítását?

– Fontolgatjuk ezt a lehetőséget, de az a prognózisunk ezzel kapcsolatosan, hogy az alkotó minél közelebb áll hozzánk időben, annál kevesebb látogatóra számíthatunk. Úgy véljük, ez annak tudható be, hogy a székelyföldi társadalom konzervatívabb, mint teszem azt a kolozsvári magyar közösség. Ez nem jelent sem jót, sem rosszat, de a kultúrafogyasztás szempontjából számunkra lényeges. Persze rendezünk mi kortárs kiállítást is, de azt kisebb méretben, a Kossuth utcai galériánkban tesszük, mivel egyelőre nem mutatkozik nagyobb igény. Ezeket úgy 200-500 személy szokta megnézni.