Egy őrült humorú antihős

A karakter meglehetősen eltér a Marvel-univerzum zömmel gyerekbarátra fazonírozott szereplőitől: skrupulusok nélkül gyilkol, a perverzióig menően szexőrült, és a legkevésbé sincs ínyére, hogy a jók oldalán állva a rosszak ellen harcoljon. Inkább a két világ határán, a félárnyékban tevékenykedik – viszont frenetikus a humora, és az öniróniának sincs híján.

Deadpool története még viszonylag átlagosan indul: Wade Wilson, az egykori hivatásos katona kisebb, törvényesnek nehezen nevezhető megbízások teljesítéséből él, amikor megismerkedik élete szerelmével – ebben a kontextusban azonban a túláradó romantika helyett inkább a szexuális kicsapongások iránti közös rajongás az, ami összeköti őket.

Egy napon azonban rákot diagnosztizálnak nála, ennek nyomán hagyja rábeszélni magát, hogy a gyógyulás érdekében fölvegyék a „szuperhősgyártó” programba, amely során olyan mutációt indítanak be a szervezetében, amely nyomán képessé válik arra, hogy a legszörnyűbb sérülésből is szinte pillanatok alatt kigyógyuljon – közben viszont arca olyan mértékben eltorzul, hogy nemigen mehet újra emberek közé, ezért szerelmétől is elszakad. Egyetlen célja van: hogy megtalálja azt, aki miatt szörnyeteggé vált, és rákényszerítse, hogy helyrehozza a hibát.

Ennek érdekében fekete-piros spandexjelmezt öltve, jókora lőfegyverarzenállal és két katanával fölfegyverkezve a „mutánsgyáros” keresésére indul, és amerre jár, holttestek, nyolcvan napon belül gyógyuló sérülések, csonkolt végtagok és beteg, nem ritkán altesti, de mégis értékelhető poénok szegélyezik az útját.

Deadpool egyik legnagyobb erénye, amely kiemeli az átlagos Marvel-figurák közül, az a folyamatos kikacsintás. Nem csupán az az egyik fő jellemzője, hogy rendszeresen kibeszél a történetből, a nézőt (illetve a képregény esetében természetesen az olvasót) megszólítva, de mindezt olyan mértékű szarkazmussal és öniróniával teszi, hogy az öt filmre is elég lenne. Beszól a filmet készítő stúdiónak, villára veszi a címszereplőt alakító színészt, Ryan Reynoldsot, az egyik legjobb poén mégis az, amikor Kolosszus rá akarja beszélni, hogy beszélgessen el az X-Men vezetőjével, X profeszszorral, mire ő visszakérdez: melyikkel, amelyiket James McAvoy játssza, vagy azzal, amelyiket Patrick Stewart?

A karakter tehát kellőképpen agyament ahhoz, hogy jó legyen, ezért aztán maga a sztori meglehetősen átlagos bosszútörténet, rengeteg üldözési jelenettel, lövöldözéssel és kardpárbajjal, mindezt természetesen ipari mennyiségű számítógépes animáció segítségével megvalósítva. Mégis, Deadpool az a szuper antihős, akivel kapcsolatban a leginkább várjuk, hogy a folytatás is mihamarabb a mozikba kerüljön. n Balogh Levente

Deadpool (Deadpool – Amerikai akciófilm, 106 perc, 2016). Rendezte: Tim Miller. Szereplők: Ryan Reynolds, Morena Baccarin, Gina Carano, Andre Tricoteux, T.J. Miller, Ed Skrein. Írta: Rhett Reese, Paul Warwick. Kép: Ken Seng. Zene: Junkie XL.

Értékelés az 1–10-es skálán: 9