Csoda hétfőnként délután

A Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár keretében a Kultúrpalota Tükörtermében megszervezett eseményen a tévénéző közönség az évtizedekkel ezelőtti kedvenceit láthatta viszont immár élőben – enyhén megőszülve és -ráncosodva, de töretlenül derűlátóan és munkakedvvel megáldva.

A tévé három munkatársa és meghatározó egyénsége, Józsa Erika, Simonffy Katalin, Tomcsányi Mária által szerkesztett vaskos kötet nem véletlenül viseli A mi magyar adásunk címet.

Öt évvel ezelőtt, amikor nekiláttak a hatalmas feladatnak a szerkesztők még munkacímnek szánták azt, ami később, a Kriterion Kiadó javaslatára véglegessé vált: elvégre 1969-es indulásától egészen az 1985-ös betiltásáig a bukaresti tévé magyar adása valamennyi székelyföldi, partiumi és szórványban élő magyar kedvenc műsorává nőtte ki magát. A nézők talán nem is sejtették, hogy a szerkesztők olykor vért izzadva próbálták vállalhatóvá és fogyaszthatóvá tenni a pártvezetés által kötelező házi feladattal „megspékelt” adásokat.

Magyarul szólni – csodával határosan

A legtöbb otthonban a hétfő délutáni tévézés állandó családi programmá vált. Mire felcsendült a „Szeretnék szántani / Hat ökröt hajtani…” adásszignál, a család apraja-nagyja, de még a szomszédok is a képernyő előtt ültek. Amint az ünnepélyen is elhangzott: a magyar adás nem egyszerű hagyományőrző vagy szórakoztató funkciót töltött be, hanem a közösségi ügyek felvállalásával a romániai magyarság egyik legfontosabb fórumává fejlődött.

Mindez elsősorban a hajdani főszerkesztőnek, a rendkívüli diplomáciai érzékkel, leleményességgel, fantáziával és széles látókörrel megáldott Bodor Pálnak köszönhetően – hangsúlyozták a felszólalók, akik egykori, ma már 84 esztendős főnöküknek dedikálták könyvüket.

„Nem volt könnyű dolog megemésztetni az illetékesekkel, hogy a romániai magyarságnak szüksége van a magyar adásra. Még akkor sem, ha 1968-ban lehetőség nyílt kívánságaink nagyobb nyomatékkal való kinyilvánítására. Göröngyös talajon próbáltunk valamit teremteni” – emlékezett vissza a kommunizmus kevésbé magyarellenes korszakára Gálfalvi Zsolt irodalomtörténész, aki Bukarestben élő értelmiségiként azok között volt, akik mindent megmozgattak az adás beindításáért.

Az előkészületekről szólva Gálfalvi felidézte azt a román kollégát, aki teljesen jóindulatúan és segítőkészen „kölcsönbe” szerkesztőket és bemondókat ajánlott fel az induló magyar adásnak. „Amikor mondtam, hogy az általa felsorolt személyek nem is tudnak magyarul, az illető meglepődve kérdezett vissza: Ti azt gondoljátok, hogy a magyar adásban magyarul fogtok beszélni? Igen, azt gondoltuk, és így is lett. Sokáig a magyar nézők számára is csodával ért fel, hogy magyarul szólhatunk a román tévé képernyőjéről” – idézte fel a múltat Gálfalvi Zsolt.

Harmadszor is örült

A könyv ötlete Józsa Erikában született meg. Az Ausztráliában élő egykori bemondónő akkor ébredt rá saját és kollégái rendkívül fontos szerepére, amikor egyik ’90 utáni látogatása során, Csíkszereda felé vonatozva valaki felismerte a kupéban, és arról beszélt, hogy milyen sokat jelentettek számára a tévékészülék előtt töltött valamikori hétfő délutánok.

A társszerző, Simonffy Katalin Bodor Pált idézte, aki szerint kétszer örül az, aki a tévénél megfordul: amikor alkalmazzák illetve, amikor továbbáll. „Nekem harmadszor is megadatott, hogy örüljek, amikor végre megtapinthattam a könyvet” – fogalmazott. A szerzőknek nem volt könnyű dolguk, hisz a ’85-ben a zsilávai börtönbe került archív felvételek közül nagyon sok elveszett.

Az ünnepély utolsó momentumaként H. Szabó Gyula, a kiadó vezetője arról kérdezte a szerkesztőség egykori tagjait, hogy mivel töltik nyugdíjas éveiket. Vannak, akik most is riportfilmeket készítenek, mások újságot írnak-szerkesztenek vagy egyetemen oktatnak, de akad olyan is, aki vállalkozásba kezdett. A lényeg, hogy senki nem unatkozik, és korát meghazudtoló lendülettel alkot, dolgozik – lehetőleg a magyar nyelvterületen. Nem is csoda, hisz az a nemzedék – ahogy Mosoni Emőke mostani főszerkesztő fogalmazott – már évtizedekkel ezelőtt magasra tette a mércét.

A könyvbemutató után a Sörház utcai dzsesszklubban koncertre került sor. A nagy találkozás című műsor keretében fellépett a magyar adás zenei szerkesztője és 1989 utáni főszerkesztője, Boros Zoltán zongorista, Józsa Erika egykori bemondónő és egyben zeneszerző, szövegíró és énekes, valamint a budapesti Ráduly Béla Tribute Band, a hetvenes-nyolcvanas évek legendás erdélyi rockegyüttese, a Metropol emlékzenekara.