
Schäffer Erzsébet (mikrofonnal) számos régi történetet felelevenített a kolozsvári közönség számára
Fotó: Tóth Gödri Iringó
Nevetéstől visszhangzott a kolozsvári Bánffy-palota Tonitza-terme Schäffer Erzsébet Pulitzer-emlékdíjas magyarországi újságíró, író, publicista, a Nők Lapja folyóirat munkatársának közönségtalálkozója alatt.
2024. június 29., 12:072024. június 29., 12:07
A többszörösen kitüntetett Schäffer Erzsébet a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten mutatta meg, hogy nemcsak az írott szavak embere, hanem élőszóban is kivaló történetmesélő, akit a közönség percek alatta a szívébe zár.
Schäffer Erzsébetnek immár közel húsz könyve jelent meg, melyek közül csak egyik regény,
A bánsági gyökerekkel rendelkező újságírónő beszélgetőpartnere Fincziski Andrea színésznő volt, aki inkább jó érzékkel alakította a történetmesélés fonatát, mintsem faggatta a meghívottat. Schäffer Erzsébet mesélt erdélyi gyökereiről, szülei filmbeillő megismerkedéséről, és arról, hogy bár Magyarországon született és nőtt fel, kamaszkora nyarait a Bánságban, Temesváron töltötte az „ómamánál”. „Ómama” nem szeretett egyedül lenni, így négyszer is újra férjhez ment, nagylelkű és nagyszájú volt, személyisége nagyon nagy hatással volt az írónőre.
Schäffer Erzsébet elmondta, soha nem akart újságíró vagy író lenni, nem akart tanulni, egyetemre menni, így segédmunkásként kezdett dolgozni egy kábelgyárban. Nagyon szerette az ottani közeget, érdekesnek találta az őt körülvevő embereket – hiszen gyerekkora óta nagyon kíváncsi volt az emberekre. Ennek kapcsán is felidézett egy gyerekkori történetet, ugyanis minden kérdésre történettel válaszol, mindenről eszébe jut egy emlék, egy sztori – ez adja írása, könyvei lényegét is.
Valós történet volt az is, amit először megírt, még a kábelgyárban dolgozva. A gyárban volt egy elkerített, „imperialista” terület, ahol olyan üres csévéket őriztek, amelyeket később visszáruztak az olasz Terni város kábelgyárába. Schäffer Erzsébet, aki jól beszélt franciául, egyszer, amikor senki nem látta, üzeneteket írt a csévére franciául, rövid néha vicces mondatokat: „Magyar lány vagyok.” „Itt élek Budapesten.” „A kábelgyárban dolgozom.” „Hosszú a combom.” „Nagy a fantáziám.” Leírta a nevét és a kábelgyár címét is, majd meg is feledkezett a csínyről, egészen addig, amíg egy nap a gyár portása hívatta, mondván, hogy egy férfi, aki „nem beszél semmilyen nyelven”, őt keresi.
Ez volt az első történet, amit papírra vetett, s aminek nyomán azonnal azt mondták neki, hogy írjon, ne drótokat tekergessen. Ezután kezdett újságíróként dolgozni, rendszeresen írni. Schäffer Erzsébet azt is elmondta, tulajdonképpen minden írását az ihleti, hogy életében szinte mindennaposak a megmosolyogtató, megnevettető vagy épp tanulságos jelenetek, az utcán, a villamoson mindenhol valami érdekesbe botlik.
Az esemény egy órája nagyon hamar elrepült.
Bár kitolni nem lehetett, senki sem szomorkodott, a közönség úgy távozott, mint egy színházi előadásról, nemcsak egy beszélgetéssel az emlékezetében, hanem egy élménnyel, Schäffer Erzsébet sugárzó személyiségének mindenkit felvidító hatásával.
Piaci árusok, cselédek és művészek sorsából rajzolódik ki a régi Bánság a temesvári tárlaton. A nemesség és a polgárság után a társadalom többsége kerül előtérbe: családi emlékek tárják fel a munka, a kultúra és a kivándorlás összefonódó történeteit.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház társulata október 17-én, szombaton este 7 órától a nagyteremben mutatja be Szakonyi Károly Holt lelkek című komédiáját Ny. V. Gogol regénye nyomán, Szabó K. István rendezésében.
Fazakas Lehel A menekülés lehetőségei című, 17 perces kisjátékfilmje nyerte el az erdélyi Filmgalopp idei fődíját – közölték vasárnap a szervezők. A 26. Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemle díjait a kolozsvári Győzelem moziban adták át szombat este.
Száz éve indult útjára Kolozsváron a Korunk, napjaink egyik legrégebbi alapítású magyar nyelvű folyóirata. Kovács Kiss Gyöngy történészt, a Korunk főszerkesztőjét a centenárium alkalmából kérdeztük.
Soha nem volt még ennyire elfogadott és kedvelt a romániai magyar színjátszás a román szakma és közönség körében, mint most – ez derül ki az ötödik BukFeszt mérlegéből.
Németh László Iszony című regényéből készült adaptációt mutat be a szatmárnémeti Harag György Társulat a Gyulai Várszínházzal koprodukcióban. Az előadás rendezője Szabó K. István.
Jubileumi kiadásához érkezett a brassói Magyar Színházfesztivál: október 16-án, majd 21. és 25. között színházi előadások, zenés-irodalmi estek, bábjátékok, könyvbemutatók, fotókiállítás és koncert várja a közönséget.
Elvándorlás, családi kötelékek és kultúrák találkozása kerül előtérbe a 26. Filmtettfeszt filmjeiben. Az október 7-én kezdődő szemle Erdély több településén várja a nézőket, Kolozsváron húsz közönségtalálkozót is tartanak.
Kőszínházban szokatlannak számító kezdeményezést indított a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház: színészeik saját élettörténetükből, személyes emléktöredékeikből, rendező nélkül készítenek monodrámát.
Élőszavas mesemondással, interaktív bemutatóval és családi történetekkel várják a látogatókat a kisbaconi Benedek Elek Emlékházban, ahol szeptember 30-án a nagy meseíró születésének 167. évfordulóját és a népmese napját ünneplik.
szóljon hozzá!