
Schäffer Erzsébet (mikrofonnal) számos régi történetet felelevenített a kolozsvári közönség számára
Fotó: Tóth Gödri Iringó
Nevetéstől visszhangzott a kolozsvári Bánffy-palota Tonitza-terme Schäffer Erzsébet Pulitzer-emlékdíjas magyarországi újságíró, író, publicista, a Nők Lapja folyóirat munkatársának közönségtalálkozója alatt.
2024. június 29., 12:072024. június 29., 12:07
A többszörösen kitüntetett Schäffer Erzsébet a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten mutatta meg, hogy nemcsak az írott szavak embere, hanem élőszóban is kivaló történetmesélő, akit a közönség percek alatta a szívébe zár.
Schäffer Erzsébetnek immár közel húsz könyve jelent meg, melyek közül csak egyik regény,
A bánsági gyökerekkel rendelkező újságírónő beszélgetőpartnere Fincziski Andrea színésznő volt, aki inkább jó érzékkel alakította a történetmesélés fonatát, mintsem faggatta a meghívottat. Schäffer Erzsébet mesélt erdélyi gyökereiről, szülei filmbeillő megismerkedéséről, és arról, hogy bár Magyarországon született és nőtt fel, kamaszkora nyarait a Bánságban, Temesváron töltötte az „ómamánál”. „Ómama” nem szeretett egyedül lenni, így négyszer is újra férjhez ment, nagylelkű és nagyszájú volt, személyisége nagyon nagy hatással volt az írónőre.
Schäffer Erzsébet elmondta, soha nem akart újságíró vagy író lenni, nem akart tanulni, egyetemre menni, így segédmunkásként kezdett dolgozni egy kábelgyárban. Nagyon szerette az ottani közeget, érdekesnek találta az őt körülvevő embereket – hiszen gyerekkora óta nagyon kíváncsi volt az emberekre. Ennek kapcsán is felidézett egy gyerekkori történetet, ugyanis minden kérdésre történettel válaszol, mindenről eszébe jut egy emlék, egy sztori – ez adja írása, könyvei lényegét is.
Valós történet volt az is, amit először megírt, még a kábelgyárban dolgozva. A gyárban volt egy elkerített, „imperialista” terület, ahol olyan üres csévéket őriztek, amelyeket később visszáruztak az olasz Terni város kábelgyárába. Schäffer Erzsébet, aki jól beszélt franciául, egyszer, amikor senki nem látta, üzeneteket írt a csévére franciául, rövid néha vicces mondatokat: „Magyar lány vagyok.” „Itt élek Budapesten.” „A kábelgyárban dolgozom.” „Hosszú a combom.” „Nagy a fantáziám.” Leírta a nevét és a kábelgyár címét is, majd meg is feledkezett a csínyről, egészen addig, amíg egy nap a gyár portása hívatta, mondván, hogy egy férfi, aki „nem beszél semmilyen nyelven”, őt keresi.
Ez volt az első történet, amit papírra vetett, s aminek nyomán azonnal azt mondták neki, hogy írjon, ne drótokat tekergessen. Ezután kezdett újságíróként dolgozni, rendszeresen írni. Schäffer Erzsébet azt is elmondta, tulajdonképpen minden írását az ihleti, hogy életében szinte mindennaposak a megmosolyogtató, megnevettető vagy épp tanulságos jelenetek, az utcán, a villamoson mindenhol valami érdekesbe botlik.
Az esemény egy órája nagyon hamar elrepült.
Bár kitolni nem lehetett, senki sem szomorkodott, a közönség úgy távozott, mint egy színházi előadásról, nemcsak egy beszélgetéssel az emlékezetében, hanem egy élménnyel, Schäffer Erzsébet sugárzó személyiségének mindenkit felvidító hatásával.
Tizedik születésnapjára készül a WonderPuck utcai fesztivál, az újdonságokat is tartogató, ingyenesen látogatható jubileumi eseményt szeptember 4. és 6. között szervezik Kolozsváron.
A franciaországi Antibes-ban működő Musée Picasso gyűjteményéből 69 Pablo Picasso-alkotást láthat a közönség a Picasso en visite című kiállításon, amely szeptember 17-én nyílik Temesváron, az Art Encounters új kiállítóterében.
Meghalt Nádas Péter író szerda reggel 8 órakor gombosszegi otthonában – közölték a művész Facebook-oldalán a család kérésére.
Bálint Tibor türei bujkakészítő a Népművészet Mestere kitüntetésben részesült, Kovács Pali Ferenc mákófalvi népi bútorfestő a Csokonai Vitéz Mihály-díjat kapta meg szombaton a 40. Mesterségek Ünnepén, a budai Várban.
A politika helyett a közművelődést választotta. Interjúnk második részében a nyolcvanéves Szabó Zsolt irodalomtörténész a Művelődés megmentéséről, a Kolozsvár Társaságról és a fiatalok megszólításáról beszélt.
Nyolcvanévesen is megállás nélkül dolgozik Szabó Zsolt. Interjúnk első részében családi örökségről, Benedek Elekről, a kommunista cenzúráról és a közösség szolgálatáról beszél a Kolozsvár Társaság elnöke.
Szeptember 10–12. között a Nexus Nemzetközi Színházi Fesztivállal nyitja évadát a Békéscsabai Jókai Színház: a háromnapos találkozón magyarországi, romániai, ukrajnai és szerbiai társulatok kilenc előadással, hat versenyprodukcióval mutatkoznak be.
Mit lehet megmutatni egy korán félbeszakadt életműből? Milyen is volt a húsz évvel ezelőtti Csíkszereda? És miért fontos emlékezni? Hátrahagyott pillanatok 2001–2006 címmel nyílik kiállítás Krausz Károly Róbert munkáiból Csíkszeredában.
Megújult a temesvári-józsefvárosi több mint százéves víztorony, és nemsokára megnyitja kapuit a látogatók előtt.
A felújított Kemény-kúriába költözhet vissza ősszel a sarmasági falumúzeum, amely másfél évig nem volt látogatható a felújítási munkálatok miatt. Most gyűjtés indult: a helyiektől régi használati tárgyakat, népviseleteket, néprajzi emlékeket várnak.
szóljon hozzá!