„Időutazás” a 120 évvel ezelőtti Kalotaszegre, ahol elkezdődött a magyar népművészet felfedezése

A budapesti születésű Edvi Illés Aladár (1870 – 1958) által rögzített festmények, reprodukciók, rajzok no meg főként a fotográfiák izgalmas szemlélődésre hívják a tárlat közönségét. A Kolozsvári Magyar Napok keretében mutatta be az érdeklődőknek az anyagot szerdán délben Péntek János Széchenyi-díjas nyelvészprofesszor, a kalotaszegi Körösfő szülötte, alapos ismerője és a vidék kutatója, valamint Tötszegi Tekla, az Erdélyi Néprajzi Múzeum muzeológusa, néprajzkutató.

A kiállítást augusztus 1-jén nyitották meg, és módfelett gazdag a kalotaszegi élet megannyi szegmensét felvillantó gyűjtemény. „Mindenképpen szerettük volna a Kolozsvári Magyar Napok keretében is ismertetni a tárlatot, azért is, mert szinte minden esztendőben van valamilyen kalotaszegi témájú kiállításunk a múzeumban. Külön öröm számomra, hogy Péntek János professzor úr – Kalotaszeg szülöttje és nagyszerű ismerője – osztja meg gondolatait a tárlat kapcsán” – mondta Tötszegi Tekla.

Malonyai Dezső író, művészettörténész ötkötetes, 1907-ben megjelent A magyar nép művészete című ikonikus sorozatának első része Kalotaszegről szól: abban láttak napvilágot Edvi Illés Aladár munkái. „Éppen ebben az 1903-1904-es időszakban nagyon intenzíven dolgozott a csapat. Edvi Illés Aladár, aki a Kalotaszeget dokumentáló fotókat készítette, Körösfői-Kriesch Aladárral együtt jött Kalotaszegre, a vidéken pedig szívesen fogadták a művészeket. Szülőfalumban, a Pali Gyuri házában vendégeskedtek, de nemcsak ők, hanem egy neves finn szobrász, valamint gróf Zichy István is hetekig nyaralt Kalotaszegen” – elevenítette fel Péntek János.

Elmondta,

A fekete-fehér fényképek nem beállított képek, hanem spontán pillanatokat, embereket, állatokat rögzítettek, Magyarvalkó, Körösfő, Magyargyerőmonostor, Bánffyhunyad templomát, házait, lakóit, de a mezőgazdasági munkálatok fázisait, a templomba járás rendjét, a népviseleteket is. Edvi Illés Aladár a következőket írta lelkesen:

„Nyáron, aratás idején tartózkodtak a művészek itt, ebben az időben még nagyonis női munka volt az aratás – sarlóval arattak a nők, mögöttük mentek férfiak, akik kévét küldöttek. Akkoriban kezdődött Kalotaszegen a faragott tárgyakkal való kereskedés, ami azóta is tart tulajdonképpen, és ami a vidék szempontjából fontos volt, az Kalotaszeg népművészetének felfedezése – tulajdonképpen ezzel kezdődött a magyar népművészet felfedezése. Gondoljunk bele, ehhez képest a mezőség népművészetét csak a 20. század második felében kezdték feltérképezni” – mondta a nyelvészprofesszor. Ennek kapcsán eszünkbe juthat az a közismert népdal, amelynek szövege így kezdődik: „Körösfői Riszeg alatt, három kislány zabot arat...”

Péntek János elmondta, ekkoriban, a 20. század elején fontos volt a magyar nemzeti kultúra erősítése. „Meglepődve láttam évekkel ezelőtt a szabadkai zsinagógában, hogy a szecessziós díszítésben kalotaszegi motívumok fedezhetőek fel. Tehát nagy mértékben épült be a magyar kultúrába és különösen a szecesszió díszítésébe” – mondta Péntek János.

„E nélkül a gyűjtemény nélkül kevesebbet tudnánk a korabeli Kalotaszegről, én magam néprajzkutatóként rengeteg érdekes részletet fedeztem fel rajtuk: a viseletekről, mezőgazdasági munkálatokról és más mozzanatokról is sok-sok árnyalatot” – mondta Tötszegi Tekla. Péntek János azt mondta, Győr László egyébként is sokat tesz Kalotaszeg emlékeinek a megmentéséért. Tötszegi Tekla részletesen ismertette a tárlatot, amely a kicsi, 8X11-es pozitív fotók kinagyított másait is felsorakoztatja. A néprajzkutató elmondta, a festő a 20. század legelejének az egyik legjelentősebb akvarellistája volt, és először tájképfestőként vált híressé. Amikor először 1902-ben Kalotaszegre került, tájakat akart festeni, de aztán nagyon elképráztatták a kalotaszegiek, és az egész itteni világ.

„Ezek a fotók azért is különlegesek, mert a mindennapokat, a munkafolyamatok részeit, az itt élők életét, életmódját rögzítik. A szerző le is írja a leveleiben, hogy kiment a kalotaszegiekkel a mezőre, ott evett velük, elment táncba, sőt, csizmát csináltatott a bánffyhunyadi csizmadiánál.

Mint mondta, Bánffyhunyad mint vásáros „olvasztótégely” jelenik meg a képeken, felismerhetők a felszegi asszonyok ruhái, de a Gyalui-havasokból, vagy akár távolabbról, Biharból érkező románok viseletdarabjai is.

A kiállításon két korabeli női viselet is megtekinthető: az egyik az alszegi női nagylány öltözet, a másik Nádas-menti, amelyet 1903-ban vásároltak meg a kolozsvári múzeum számára. Annak érzékeltetésére, hogy mit látott Edvi Illés Aladár 1903-1904-ben Kalotaszegen, kiállítottak egy 1751-es templomi mennyezetkazettát is. „Érdekes megfigyelni a 20. század eleji kalotaszegi falu képét, ahol még párhuzamosan jelen vannak a zsindellyel fedett házak, mellettük a taposott szalmatetős gazdasági épületek, de már látunk olyan fotókat is, ahol megjelennek a kontyos tetős, divatosabb épületek is. Egy másik kiállítási egység templomokat és templomkerteket ábrázol: a körösfői, valkói, bikali és gyerőmonostori templom is látható a képeken” – mondta a néprajzkutató.