Borsodi L. László, a Székelyföld folyóirat főszerkesztője
Fotó: Facebook
Hatékony irodalomoktatás nincsen olvasás, olvastatás nélkül, ennek megszerettetésében a digitális eszközök ésszerű felhasználásának lehet szerepe, de nem helyettesítheti magát az olvasást – mondta el megkeresésünkre Borsodi L. László, a Székelyföld folyóirat főszerkesztője, magyar nyelv- és irodalomtanár, akit annak apropóján kérdeztünk, hogy a lap szerkesztői rendhagyó irodalomórákat tartottak erdélyi középiskolákban.
2019. október 30., 08:472019. október 30., 08:47
– A Székelyföld folyóirat szerkesztői rendhagyó irodalomórákat tartottak számos erdélyi iskolában: jártak nemcsak székelyföldi, de zilahi, kolozsvári, marosvásárhelyi tanintézetekben is, ahol főként a kortárs irodalomról beszélgettek a diáksággal. A folyóirat főszerkesztője, ugyanakkor magyar nyelv- és irodalomtanár is. Hogyan látja, miért van szükség ilyen és ehhez hasonló, tanórákon kívüli, rendhagyó alkalmakra?
– A tanóra az iskolai oktatásnak az alapja. Átlagosan három magyar irodalomórája van egy középiskolás diáknak. A fiatalok érdeklődésének fenntartása még akkor is nagy kihívást jelent, ha egy tanár nagyon megragadóan, hozzáértően tud beszélni tárgyáról, de sokszor nemcsak ennek hiányossága okoz gondot, hanem az is, hogy a tárgyalt mű világa távol áll tőlük, s akkor még magának az olvasás műveletének akadályairól vagy egyáltalán az elfogadtatásáról nem is szóltam.
– Meséljen kicsit arról, miként zajlanak ezek a rendhagyó irodalomórák, miről esik szó, és milyen visszajelzéseket kapnak a diákoktól, esetleg tanároktól? Mit tapasztalnak, kik azok a kortárs szerzők, akiket leginkább ismernek, olvasnak a gyerekek?
– A szeptember 19. és október 11. között Fekete Vince költővel közösen tartott órák apropója a Székelyföld kulturális folyóirat által meghirdetett diákpályázat népszerűsítése volt. Azon kívül, hogy fiatal alkotókat kerestünk, biztatást nyújtva nekik a pályakezdéshez, arra voltunk kíváncsiak, hogy mely kortárs szerzők műveit ismerik, olvassák azok, akik írni szeretnének, és egyáltalán, milyen képük van a mai diákoknak a kortárs irodalmi palettáról. A kilenc középiskolában tizenöt óra alatt szerzett tapasztalataink alapján egyrészt azt állapítottuk meg, hogy van néhány sztárköltő, akiket szinte mindenhol említettek (Varró Dániel, Lackfi János, a slammerek – Závada Péter, Pion István, Simon Márton), másrészt hogy – az egy Dragomán Györgyöt leszámítva – alig halottak kortárs prózaírókról, illetve nem vagy nagyon kevesen ismernek valamit a kortárs erdélyi irodalomból.
– Sok szó esik manapság arról, hogy a kamaszok, a középiskolások egyre távolabb kerülnek az irodalomtól, hiszen a virtuális világ egyre inkább dominálja az érdeklődésüket. Hogyan tapasztalta ezeken a rendhagyó irodalomórákon, valóban egyre kevesebb diák olvas szépirodalmat?
– A rendhagyó jelző mutatja: ezek az alkalmak mások a tanulók számára, mint a saját tanáruk által tartott órák. Vendég mivoltunk, az, hogy nem a tananyag szerinti leckéről beszéltünk, hanem valami szokatlanról, iskolán kívüliről, eleve felkeltette a többségük érdeklődését, ami örömmel töltött el bennünket. De azoknak a diákoknak, sőt egy esetben a tanárnőnek a telefonozása nem felejtette el velünk, hogy bizony nehéz onlineról offlinera, azaz irodalomra kapcsolni mindenkit.
A kolozsvári unitárius kollégiumban is tartottak rendhagyó irodalomórát a Székelyföld szerkesztői
Fotó: János Zsigmond Unitárius Kollégium Kolozsvár
– A Székelyföld rendszeresen hirdet irodalmi pályázatokat a diákok számára. Idén a Karinthy-írás címét parafrazálva azt a címet adták a pályázatnak, hogy Diák Úr, kérem! Röviden: miről szól ez a pályázat, és mi a célja?
– Ez az ötödik kiírásunk: volt már téma a szerelem, a „Ki vagyok én?” örök kérdésnek a megválaszolása, a szülőföld Mi(t) nekem Erdély? címmel, illetve a család. Ezúttal október 31-ig olyan verseket, prózai munkákat, esszéket várunk, amelyek a tanár-diák, az iskola-diák, a diák-diák viszonyról szólnak. A felhívásban ilyen kérdéseket fogalmaztunk meg, mint: Szabad vagyok-e, szárnyalhatok-e az iskolában? Vagy kötöttség, kötelesség csupán? Létezik-e vajon kultúra iskola, tanulás nélkül? Miért fontosak a jó tanárok? stb. Célunk pedig az, hogy olvasásra és azokat, akik késztetést éreznek erre magukban, írásra késztessük a 14–18 év közötti diákokat, hogy próbálják meg művészi formába önteni és mások számára közölhetővé tenni azt, amit gondolnak és éreznek, végső soron önmagukat – lehetőleg olyan stílusban, ami csak az övék.
– Magyar irodalomtanár, nyilván gazdag tapasztalata van arra vonatkozóan, hogy milyen tendenciák érvényesülnek manapság gyerek és irodalom viszonyában. Hogyan vélekedik, a kötelező iskolai tananyagnak mennyire sikerül a gyerekek érdeklődését a kortárs irodalom felé terelnie? És ha ez nem sikerül, akkor milyen eszközökkel lehet felkelteni a diák érdeklődését az élő irodalom iránt, hogy az ne csak „holt költők társasága” maradjon?
– Bár a jelenlegi középiskolai készség- és képességfejlesztés-központú magyar nyelv és irodalom tanterv megengedi, hogy kortárs irodalmi alkotásokat is bevonjunk a tanításba, meggyőződésem, nem kizárólag a tantervtől kell várni, hogy a gyerekek érdeklődését a kortárs irodalom felé terelje. Mindenekelőtt az a kérdés, milyen olvasói környezetből jön a gyerek, abban jut-e szerep a kortársak olvasásának. Ha meg a tantervtől várjuk ezt a terelgetést, akkor annak alkalmazásában sok függ a tanári kreativitástól, attól, hogy felkészültségének és nyitottságának megfelelően milyen kortárs szövegeket épít be a tanmenetébe, miként tudja feloldani azt az évek óta tartó ellentmondást, ami a képességfejlesztő tanterv és a kimeneti követelmények között fennáll. Én a magam részéről úgy próbálom megoldani ezt a kérdést, hogy bár kénytelen vagyok értelmeztetni olyan szövegeket a diákjaimmal, amelyek a kimeneti követelmények felől megkerülhetetlenek, igyekszem az időben, stílusban tőlük távol álló műveket összekapcsolni maiakkal (így kerül Jókai Az arany embere Bodor Ádám Sinistra körzete és Kosztolányi Esti Kornélja Esterházy Estije mellé, így dialogizál Csokonai és Dobai Bálint, Vörösmarty és Baka István, Dsida és Fekete Vince, Babits és Kovács András Ferenc költészete). Az általam alkalmazott módszerek (közös megbeszélés, előzetesen megadott szempontok alapján a diákok által tartott kiselőadás formájában történő interpretáció, prezentáció képanyaggal, filmrészletekkel stb.) hatékonyak mind a klasszikus, mind a kortárs szövegek olvas(tat)ására.
Diák úr, kérem!
„Arra kérünk benneteket, mai középiskolásokat, hogy írjatok ezekről a kérdésekről: miért fontos nektek (ha fontos egyáltalán) az iskola, örömforrás-e, vagy inkább megoldandó, csak „legyünk túl rajta” probléma stb. Ami fontos, hogy mindenképp a Tietek legyen az élmény: versben, prózában, akár esszében. Verseket (maximum két-három verset, de 60 sornál nem többet) és prózai szövegeket (maximum 10 000 karakternyit) várunk tőletek, a mai 14–18 évesektől (IX–XII. osztályos diákoktól) a Székelyföld folyóirat postacímére (530 170 Csíkszereda, T. Vladimirescu u. 5. sz.), avagy a szekelyfold@hargitamegye.ro címre” – olvasható a Székelyföld folyóirat pályázati felhívásában. Beküldési határidő: 2019. október 31. Eredményhirdetés 2019 decemberében.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Biztonságban őrizné, szakszerűen feltárná és a kortárs, helyi zenei élet számára elérhetővé tenné az Erdélyben egykor működő zeneszerzők, művészek megvalósításait a frissen megalakult Erdélyi Zeneszerzők Archívuma. Sófalvi Emese muzikológussal beszéltünk.
Az Aradi Kamaraszínház Kean című előadása kapta a Legjobb monodráma díját az idén 12. alkalommal megrendezett tatabányai MOST Feszten. Harsányi Attila címszereplő három egyórás darabot mutatott be egymásután.
Gyermekoperát mutatnak be a kincses városban ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében: Mester Dávid zeneszerző művének premierjét április 2-án tartják – közölte a Kolozsvári Magyar Opera.
Hosszas betegség után vasárnap 79 éves korában elhunyt Nádasdy Ádám nyelvész, költő és műfordító – közölte a család kérésére Török András Budapest-történész, a Fortepan menedzsere hétfőn az MTI-vel.
Kallós Zoltán egyszerre jelent mércét, példát és kapaszkodót a magyar nemzetnek – jelentette ki Nagy János, a Miniszterelnöki Irodát vezető államtitkár szombaton este Kolozsváron, a Kallós 100 emlékév erdélyi nyitórendezvényén.
Bogdán Zsoltot, a Kolozsvári Állami Magyar Színház többszörös UNITER-díjas, Jászai Mari-díjas, Kiváló művész címmel kitüntetett színművészét arra kértük, fogalmazza meg a Krónikának a benne felmerülő gondolatokat a színház világnapja alkalmából.
Gazdag programkínálattal ünnepli a színház világnapját pénteken, március 27-én a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház.
A Kolozsvári Magyar Operában koncertszínházzal, a magyarországi közmédián portréfilmmel, tematikus műsorokkal tisztelegnek a 100 éve született Kallós Zoltán emléke előtt.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája új programsorozatot indít útjára idén. Az Olvasatórium kritikusi kerekasztal első eseményét március 26-án, csütörtökön 19 órától tartják.
Szatmárnémetiben rendez Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója, aki a Harag György Társulattal állítja színpadra Eugène Ionesco: A kopasz énekesnő című műve alapján készülő előadást.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!