Az éhezők viadala: értekezés a hatalom természetéről

A film története és látványa méltó az előző részekhez – már az utolsó mintegy öt percig –, a zárás ugyanis a korrekt young adult-történetet a rózsaszínre festett szobákba való lányregények szintjére süllyeszti.

Persze maga a disztópikus történet is eleve kevés újdonsággal szolgál – a valószínűleg valamikor a jövőben játszódó sztori tulajdonképpen egy régi toposzt mond fel újra: a nép egyszerű gyermeke kiemelkedik övéi közül, és a lázadók élére állva megdönti a diktatúrát. Ugyanakkor a karakterek, illetve a politikum természetéről szóló, csak néhol közhelyes, jórészt viszont egész jól eltalált megállapítások, és a fantáziadús történetszövés a műfaj jobb alkotásai közé sorolja a filmet – például A beavatotthoz vagy Az útvesztőhöz képest.

A befejező rész ott veszi föl a történet fonalát, ahol az előző rész abbamaradt: a lázadók Panem mind a 13 körzetéből összefognak Snow elnök diktatórikus rendszere ellen, a főszereplő, Katniss Everdeen, a Fecsegőposzáta pedig a lázadók politikai vezére, Coin elnök tiltása ellenére útnak indul, hogy végezzen az életét tönkre tevő, körzetét porrá bombáztató Snow elnökkel. Útja során egy kommandós egység mellett barátai, Gale és Finnick is elkísérik, valamint Peeta is velük tart, aki azonban amiatt, hogy Snow elnök átmosatta az agyát, és kitöröltette az emlékeit, elsősorban nem Snow, hanem Katniss életére jelent veszélyt.

A csapatra Kapitólium városában halálos csapdák sora vár – gyakorlatilag egy újabb éhezők viadalán kell végigküzdeniük magukat. Ennek fényében a brigád tagjai hullanak, mint ősszel a legyek – a Kapitólium kapujához már csupán maroknyian érkeznek meg.

A sztori, ahogy azt eddig is megszokhattuk, izgalmas, látványos és fordulatos, a legnagyobb – bár bizonyos jelekből előre látható – fordulatot a végén sütik el az alkotók. Az éhezők viadala ennek nyomán válik átlagos young adult-sztoriból a hatalom természetrajzáról való értekezéssé, és újabb emlékeztetővé arról, hogy a hatalom korrumpál, az abszolút hatalom pedig abszolút korrumpál.
Jennifer Lawrence ebben az epizódban is kiválóan hozza a néha bizonytalankodó, de kulcshelyzetekben mégis határozott és erős harcos karakterét, mint ahogy Donald Sutherland is kitűnő Snow elnök szerepében, akárcsak Julianne Morre Coinéban.

Kár, hogy zárásként oly módon varrja el a történet szálait, hogy attól még a Romana regénysorozat szerzői is elismerően csettintenének – jó, elhisszük, hogy a célba vett, jórészt fiatal lányokból álló célközönség erre vevő, de azért egy kicsit mégiscsak túltolták a sziruposságot. A kevesebb több lett volna belőle – a Fecsegőposzátából minden átmenet nélkül tyúkanyóvá váló főhős valahogy nem az igazi.

Az éhezők viadala – A kiválasztott 2 (The Hunger Games: Mockingjay – Part 2. Amerikai kalandfilm, 136 perc). Rendezte: Francis Lawrence. Szereplők: Jennifer Lawrence, Josh Hutcherson, Liam Hemsworth, Woody Harrelson, Julianne Moore, Elizabeth Banks, Donald Sutherland. Írta: Suzanne Collins regénye alapján Danny Strong. Kép: Jo Willems. Zene: James Newton Howard.

Értékelés az 1–10-es skálán: 7